Újdonságok

Elhunyt Dr. Korchma Csaba

Február másodikán nagy veszteség érte az állattenyésztő társadalmat váratlanul elhunyt Dr. Korchma Csaba okleveles agrámérnök, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Szarvasmarhatenyésztési és Tenyésztéshigiéniai Osztálya nyugalmazott csoportvezetője.

Temetése 2017. március 8.-án 14 óra 30 perctől lesz Vácon, az Alsóvárosi (Avar utcai) temetőben.

 

 

KorchmaCsaba Életútjának ismertetését a NÉBIH honlapjáról vettük át http://portal.nebih.gov.hu/-/in-memoriam-dr-korchma-csaba

Korchma Csaba 1946. november 26-án született Székesfehérváron, édesapja Korchma Pál gyógyszerész, édesanyja Bezdek Natália tanítónő.

Általános iskoláit Bodajkon és Budapesten végezte, Vörösmarty Mihály gimnáziumban Budapesten  (1965) érettségizett. Felvételt nyert a Gödöllői Agrártudományi Egyetem – Mezőgazdaságtudományi Karára - ahol agrármérnök diplomát szerzett (1970)

Az államvizsga megszerzése után  a Tiszakécskei „Új Élet” MGTSZ-ben, ahol mint első szakmai munkahelyén 1971-1974 között dolgozott ágazatvezetőként  illetve szarvasmarha telepvezető munkatársként.

A szakma iránti lelkesedése és buiatriai tudományág iránti elkötelezettsége arra inspirálta, hogy   munka mellett 1972-ben Gödöllőn elkezdte a szarvasmarha szakmérnöki képzést, 1975-ben megszerezte a szakmérnöki diplomáját. Kedves témája a húshasznú szarvasmarhák ivadékvizsgálata tudományos igényű feldolgozásával az Alma Mater keretében 1986-ben egyetemi doktori címet szerzett.

Az Új Élet” MGTSZ-ből ezután áthelyezéssel  1974 februárjától került az Országos Állattenyésztési felügyelőség (OTÁF) Szarvasmarhatenyésztési Osztályára, ahol főelőadóként dolgozott. Feladatkörébe tartozott többek között a törzstenyésztési munka ellenőrzése, a bikanevelő tehenek kiválasztása és kijelölése valamint a tenyészbika jelöltek minősítésében való közreműködés is. Közben sikerrel zajlik a fajtaváltás, az STV állomásokon a gömbölyded zsemletarkákat egyre inkább a nyurga feketetarkák hada váltja fel.

Szakmai pályafutását ettől kezdve töretlenül az OTAF jogutódjainál is folytatta, kiszélesítve azokat a gyakorlati tapasztalatait amelyeket az évtizedek során megszerzett. Habár munkakönyvében egyre bürokratikusabb nevű hivatalok sorjáztak szakember maradt a szó legnemesebb értelmében.

 A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalban az irányító- illetve a központi főfelügyelői munkakör betöltésével ellenőrizte a kettős-és húshasznosítású tenyészbika jelöltek saját teljesítményvizsgálatait, továbbá feladata volt irányítani és ellenőrizni a területi szarvasmarha tenyésztési főfelügyelők munkáját s  mindezek mellett szervezte és irányította a szarvasmarha egyed azonosítási és nyilvántartási rendszer (ENAR) területi tennivalóit is.

Munkáját mindenkor a felelősségtudat, magas szakmai és erkölcsi elkötelezettség jellemezte. Döntéseit megfontoltan, a szakmai érvek-ellenérvek rendszerbe állításával, gondos mérlegeléssel hozta meg.

Emellett egy homo ludens, a biológia, zoológia iránti privát érdeklődés egész életében elkísérte, terráriuma bentlakóiról rendszeresen közölt számunkra intimitásokat.

Habár felkészültsége erre messzemenően diszponálta volna, soha nem vágyott hivatali karrierre, szuverén egyéniség volt, véleményét sem rejtette véka alá. Elismerést és megbecsültséget elsősorban a szakmai közegtől kapott, így közreműködött  a Szarvasmarha Teljesítményvizsgálati Kódex Szerkesztő Bizottság tagjaként a Szarvasmarha Teljesítményvizsgálati Kódex (2002) létrehozásában,  vagy az OMÉK , méginkább Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok kiállításon, a tenyészállatok bírálatát végző bizottsági tagjaként a bírálati munkában képviselte a szakmát. Az,  hogy ezek a meghívások nyugalomba vonulása után (2010) is folytatódtak  azt jelzi,  hogy a szakértelmére hagyatkozások nem az íróasztalnak, hanem kivételes személyének szóltak.

 Munkásságának megbecsülése jeléül több díjat is kapott az élete során, amelyek egyaránt méltatták a szakértelmét, az elköteleződését és a mezőgazdasági szakma iránti lelkesedését.

 A Magyar Szarvasmarha Tenyésztők Szövetsége 1999-ben  Csukás Zoltán professzor emlékére alapított díjjal jutalmazta, a Magyartarka tenyésztők Egyesülete 2100-ben Magyartarka fajtáért emlékérem kitűntetésben részesítette. Az állami elismerés – ami eléggé sokat váratott magára – most október 23-án következett be, amikor a földművelésügyi miniszter Életfa bronz fokozatában részesítette.

Korán hagytál itt bennünket Csaba. Az az állatfaj, amihez gyakornokként elkötelezted magad, pályafutásod során érte meg a legszámottevőbb változásokat. Részesei voltál a sikereknek és kudarcoknak , tenni a dolgunkat ahogy lehet, ahogy hagyják, céltudatosan szuverén módon.

Erre lett volna még szükségünk, a világ szegényebb lett nélküled.

Emlékedet megőrizzük.

dr. Flink Ferenc