BESZÁMOLÓ
a 2004. március 20. - április 2. között lezajlott ausztráliai tanfolyamról és tanulmányútról
A tanfolyam elsődleges célja volt a különböző testtájak izmoltságának, faggyúságának ultrahangos technológiával történő becslési módszerének tanulmányozása. Mivel húshasznú szarvasmarha esetében ez a módszer világszerte nem elterjedt ezért az előkészítési, szervezési munka hosszú időt vett igénybe. Napi gyakorlat szintjén az USA-ban és Ausztráliában végzik. Mivel az USA-ban nem azokat az ultrahangos készüléktípusokat alkalmazzák, mint a Szent István Egyetem gödöllői Szarvasmarha és Juhtenyésztési Tanszéke, ezért ők nem fogadtak bennünket, egyébként is célszerűbbnek látszott olyan készüléktípuson pontosítani a szakmai ismereteinket, amilyenen később a méréseket végezni fogjuk. Tekintettel arra, hogy a BreedPlan tenyészérték becslési rendszert alkalmazzuk a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületében 1999. óta, és ez a program kezeli az ultrahangos vizsgálatokkal gyűjtött adatokat, valamint képes tenyészértéket számítani a faggyúsági hajlamra és az izomtermelő képességre, így esett a választásunk az ausztráliai továbbképzésre. A tanfolyam Sydneytől mintegy 600 km-re északra Armidale-ban és környékén zajlott Ausztrália egyik legnevesebb egyetemének a szervezésében. A szervezőmunkában sok segítséget nyújtott Brian Sundstrom technikai és szaktanácsadási specialista (NSW Agriculture) és a tanfolyamot pedig Matt Wolcott (The Cooperative Research Centre for Cattle and Beef Quality, Meat Science University of New England) vezette. 
A tanfolyamot követően az Ausztráliai Charolais Tenyésztők Egyesületének igazgatója (Grayson Wolfgang) 
segítségével farmlátogatásokon vettünk részt, olyan tenyésztőknél jártunk, akik meghatározó szerepet töltenek be az Ausztráliai Charolais Tenyésztésben. Bill Dunlop tenyésztő és Michael J Millner kiállítási főbíró segítségével a látogatásunk végén sikerült egy napot eltöltenünk Sydney Royal Easter Show-n is, ahol 2000 (!) húsmarhát állítottak ki köztük nagyon sok nem mezőgazdasági szakirányultságú általános iskola és középiskola. Az ott tapasztaltak szintén nagyon tanulságosak voltak. Az alábbiakban megpróbálom pontokba szedni azokat a gondolatokat, amelyek Magyarországon és Európában érdeklődésre tarthatnak számot.
A tanfolyamon résztvevők:
Domokos Zoltán ügyvezető
Dr. Tőzsér János SZIE Szarvasmarha és Juhtenyésztési Tanszék
Tanszékvezető
Útvonal: Sydney, Armidale, Tullimba, Walcha, Manilla, Dubbo, Wellington, Molong, Sydney
Meglátogatott tenyészetek:
- George Vicaries Canoona Charolais
- TAS The Armidale School Farm
- TULLIMBA Beef CRC Research Feedlot
- Cobrabold Charolais, Walcha
- Harleywood Charolais, Manilla Burradoo (John & Sue Scoular)
- Nandillyan Pastoral CO. (Bill Dunlop) Molong 
Új tapasztalatok, tézisek:
1. Nem elsősorban azért szeretik a hosszú állatot, mert több izom fér el rajta, hanem azért mert a nagy kiterjedésű legelőszakaszokban könnyedebb mozgást biztosít számukra a hosszabb gerinc kígyózó mozgása. (Néhol akár napi 20-30 km-t kell gyalogolni a vízért!)
2. Éppen ezért nem szeretik a széles mellkasú erősen izmolt lapockájú állatokat sem. Azt szeretik, ha a lapockák szemből nézve nem párhuzamosak mert az ellési nehézségeket okozhat, hanem enyhén összetartanak és a lapocka vállbúbhoz mért szögállása 90ş Ez minél inkább meghaladja a 90şot, annál inkább gátolja a térölelő lépést.
3. E mellett szeretik, ha a lábszár átmérője hosszirányban nagyobb, mint a szélessége. Sem a hosszanti sem a keresztirányú átmérő nem érheti el a franciáknál elvártat, tehát a vékonyabb csontú állatokat keresik.
4. A far és lapocka izmoltságának megítélése nem azonos: farban szeretik az erősebb izmoltságot, persze nem a külárdot. Ez persze azt is jelenti, hogy ott mást jelent a homogén és heterogén kifejezés, mint itthon.
5. Utazásunk ismételten rávilágított a helyes tenyésztési program megvalósításának fontosságára. A tenyésztők döntéseit a piaci viszonyok és saját lehetőségeik határozzák meg. Ez alatt értendő:
- A tenyészet földrajzi környezete, klimatikus földrajzi viszonyai,
- Kik a potenciális vásárlói, ők milyen környezetben termelnek és
- Milyen piacon próbálnak meg értékesíteni. 
A tenyészet saját lehetőségeit meghatározza az éves csapadék mennyisége a domborzat és a gazdálkodás típusa. A tenyészet mérete szerint extenzív, vagy inkább intenzív gazdálkodás a célszerű. Ez a tenyésztés költségei és a választható lehetőségek skálája szerinti meghatározó. Gyenge adottság mellett, ha akarna sem tudna intenzív viszonyokra való marhát előállítani a tenyésztő. Fordítva viszont többször is tapasztaltuk, hogy trópusi extenzív viszonyok közé állított elő tenyészbikát a meglátogatott tenyésztő.
6. Ugyanaz a vékonyabb mellkasú, erős farizomzatú állat az egyik tenyészcél szerint - ahol jellemzően sokat kell járni a nagy legelőszakaszok és a ritka itatási lehetőség miatt, lehet harmonikus, a másik szerit pedig akár heterogén. Pl a bőséges, napi kevés mozgást igénylő legelőszakaszokkal rendelkező tenyésztők számára.
7. Világméretekben ugyanabból a genetikai bázisból különböző igények kielégítésére történő szelekció azt is jelenti, hogy tovább működik a típusok differencializálódása, a pozitív szelekcióval párhuzamosan alkalmazzák szétválasztó és stabilizáló szelekció módszerét is. 
8. A tapasztalat azt mutatja, hogy kizárólag legelőszakaszon tartott állatok is képesek napi 1100-1300 g gyarapodást elérni 1,5-2 éves korukig. Ezt a tartásmódot az azonnal bevethető szilárd szervezetű tenyészbikák előállítása miatt alkalmazzák.
9. A tenyésztők fontosnak érzik, hogy az értékesítést megelőzően szigorú előszelekciót végezzenek. Senki nem írja elő nekik, hogy mely állatokat értékesíthetik tenyészbikaként, viszont hosszabb távon rontaná az üzleti érdekeiket, ha gyengébb minőségű állatokat is tenyészcélra értékesítenének.
10. 
Jellemzően nem igaz a "minél nagyobb, annál jobb" szemlélet. A pozitív szelekció helyett a stabilizáló szelekció elvét alkalmazzák.
11. A szélsőségesen kitett trópusi körülmények között gazdálkodó árutermelő tenyészetekben jellemzően nagy arányban használják a Bos Indicust. Ennek nagy alkalmazkodó képessége, jó hőtűrő képessége, jó fertilitása, jó anyai tulajdonsága mellett nagy hátránya a gyenge húsminőség. Ennek javítására, valamint a hosszabb hasznos élettartam érdekében Bos Taurus fajtákat alkalmaznak a trópusi körülmények között, jellemzően F1-es fajtakonstrukciókat, pl.:
Apa Anya
Charolais x Angus Hereford x Angus
Ch x Shorthorn Brahman x Ch
Ch x He Brahman x Shorth
Shorthorn x Angus Angus x Shorth
Santa Gertrudis x Shorthorn
12. Az F1, R1 tenyészbikák használata ott általános és ez igencsak távol áll az európai szemlélettől. Azt a magyarázatot kaptuk, hogy nem az érdekes, hogy milyen heterogén színűek, külleműek a borjak, hanem az, hogy a hibrid vigor fokozott kihasználásával még inkább alkalmasak nyereség előállítására a hústermelés területén. Fontos még, hogy maga az apaállat is megéljen - méghozzá megfelelően hosszú ideig - az ottani száraz, meleg klímán.
13. A sokszor nagy állományméret miatt különös szerepe van a gulyatűrő képességnek, az ingerlékenységnek. Ennek visszaszorítása érdekében szigorú szelekciót folytatnak, pl.: a menekülési (Fly speed) teszt, vagy eseti megfigyelések alkalmazásával. A temperamentumra vonatkozó negatív szelekció egyben indirekt módon pozitív szelekciót jelent a húsminőség egyes jellemzőire, pl.: a puhaságra is.
14. A piaci igényekhez történő alkalmazkodást segíti elő a biotechnikai eszközök céltudatos alkalmazása. Például Észak-Amerikai spermát alkalmaznak a hosszúság és csontozat finomság, koraérés növelése érdekében valamint francia vonalak cseppvér keresztezését alkalmazzák a húsmennyiség növelése érdekében. A legjobb tenyészetekben a mesterséges termékenyítés aránya megközelítheti a 95-100 %-ot, és az embrió beültetésből született borjak aránya meghaladhatja az 50 %-ot is. Ez zömében a saját állományból kimosott embriók beültetését jelenti. 
15. A kifejlettkori tehénélősúlyt a borjak választásával egyidejűleg mérik. Ennek jelentősége a kifejlettkori élősúly becslése, az erre irányuló tenyészérték megállapítása miatt nagy. A kondícióbéli különbségek jellemzői torzítást okozhatnának, ezért egyidejűleg kondíció bírálatot is végeznek. (Mivel Ausztráliában szinte az egész év vegetációs időszaknak tekinthető, ezért az Európában megszokott téli takarmányozási csoportok kialakítása itt nem játszik jelentős szerepet.)
16. Ultrahangos vizsgálatok: Akkreditált személy akkreditált készülékkel mérhet olyan adatokat, ami a hivatalos BREEDPLAN elemzésbe bekerülhet.
(A magas ismételhetőség elérésének jó módszere ugyanazon 10-12 állat ismételt mérése. Ha már nem mutatkozik lényeges eltérés (magas az ismételhetőség), akkor a szkennelő technikus már készen áll az akkreditációra.
Mért tulajdonságok
I. 
Bőr alatti faggyúvastagság a faron. (Ausztrália P8: 3. keresztcsonti csigolya magasságában a gerincoszlopra bocsátott merőleges és az ülőgumótól a gerincoszloppal párhuzamos egyenes metszéspontja, mely a valóságban kb. 1 tenyérnyi távolságot jelent a gerincoszlopból. USA-ban Rump fat mely az ülőgumót és a külső csípőszögletet összekötő egyenes felénél található.
II. Bőr alatti faggyú a 13. bordánál. A hosszú hátizom szélességének a gerincoszloptól számított 3/4-énél kell mérni ugyan ott, ahol az RBA mérése is történik.
I. és II. ismételhetősége 0,90. A mérést végző technikusok 1 mm hibahatáron belül kell, hogy dolgozzanak.
III. A RBA mérése a 12-és 13 borda között, azokkal párhuzamosan történik. Az RBA a hosszú hátizom területének cm2-ben kifejezett mértéke.
Ismételhetősége 0,85. 4-5 cm2 eltérés a megengedett hibahatár.
IV. A márványozottság fajtától függően arra is utal, hogy mennyire kövér az állat, mennyi az izomsejtek közötti faggyú. Az ultrahangos méréssel a vizsgálat megbízhatósága 70% kell, hogy legyen. Az éterrel kimosott zsírmennyiséghez képest a valóságban akár 1%- os eltérés is előfordul. A márványozottságot kb. a 13. borda magasságában mérjük az állat gerincével párhuzamosan.
A mérés módszere:
I. Mérés: Kitapintjuk a 3. keresztcsonti csigolyát. Rá merőlegesen és az ülőgumótól, a gerincoszloppal párhuzamosan húzott egyenes metszéspontjánál tűzzük ki a vizsgálandó pontot. Amennyiben az állatnak hosszú szőrzete van, ajánlatos megnyírni, hogy ne alakuljanak ki a szőrszálak között légzsákok. A levegőben nem terjednek a transzverzálisan keltett hanghullámok, így folyadék közeget kell biztosítani a terjedés biztosítása érdekében. A gyakorlatban bármely növényi olaj, ami a boltban kapható - a repceolaj kivételével - megfelel a kontaktus biztosítására. A kívánt pontot belocsoljuk vele. Amennyiben nem túl kövér az állat, a mérést a gerincoszloppal párhuzamosan elhelyezett szondával (probe) végezzük. Arra kell ügyelni, hogy a szonda közepe a kívánt mérési pont felett az állat bőrére merőleges legyen. Az állat akkor tekinthető "túl kövérnek", ha monitoron látott képen a faggyú vastagsága jól láthatóan nem párhuzamos a bőrréteggel. Ebben az esetben a szonda függőleges, vagy a gerincoszlopra nézve rézsút előre néző elhelyezés javasolt. Itt sokkal jobban közelíti a faggyúréteg a párhuzamost. A szonda közepét kell ebben az esetben is a kívánt pont fölé helyezni. A szondát kiegészítő görbületet nem kell használni, mivel az állat felülete a mérés helyén viszonylag sík. Nem szabad nyomni a bőr felületét, mivel az jelentősen ellapíthatja a faggyúréteget. Amennyiben sok a faggyú, egy további kötőszöveti réteg is látható a zsírrétegben. A bőr alatti faggyú mérésére külön program szolgál az ultrahangos készüléken. Ennek segítségével a látható kép közepén kijelöljük a bőrréteg alját, ami valójában a 2. Fényes vonal alja. Innen kezdve az alsó fényes réteg közepéig folytatjuk a kijelölést. (A mérési eredmény leolvasható a képernyő szélén.) Ez a fényes réteg valójában már a zsír és izomszövetet összekötő kötőszövet. Ha a zsírréteg vastag, az már sötétnek látszik a képernyőn. Bizonytalanság esetén ismételt szkenneléssel kell meggyőződni a mérés pontosságáról.
II. Mérése a kívánt pont meghatározásával kezdődik. Az előzőekben leírtak szerint a szonda közepét a kívánt pont felé, a bőrre merőlegesen helyezzük el, nyomás nélkül. A tényleges mérést az előzőekben leírtak szerint végezzük el. Az esetek döntő részében azt várjuk, hogy a háti faggyú vastagsága akár 50%-kal is kevesebb, mint a P8-nál mért. Ha ez nem igaz, célszerű ismételt szkenneléssel meggyőződni a mért adat helyességéről.
III. Ügyelni kell arra, hogy a hosszú hátizom (musc. longissimus dorsi) valós kerülete kerüljön meghatározásra. 
Ennek érdekében el kell kerülni, hogy valamelyik borda fölött történjen meg a mérés, mivel ott néhány cm2-rel kisebb annak területe. A bordacsont teljesen leárnyékolja az alatta levő területet, így azon a részen semmi nem látszik. Egyébként a rekeszizom mozgása (real time ultrasound) folyamatosan látszik.
Másik lényeges hiba lehetőség, hogy a két borda közötti részen, ha azt téglalapnak tekintjük, annak hosszabbik átlójánál történik meg a mérés, ami megnöveli a mért területet. Ügyelni kell, hogy más izmokat - sem a kötőszövetek és a lerakódott faggyút - ne mérjük bele a területbe. A mellékelt ábra szerinti sarkalatos pontok jól láthatósága esetén kezdhetünk csak az izom területének meghatározásához. Ehhez egy másik szoftvert kell alkalmazni. Lehetőség szerint az izom minden részletét látnunk kell, de ezt elérni nem ritkán nagyon nehéz. Ez függ a szkennelő gyakorlottságától is és az állatok között is lényeges eltérés lehet a látható kép minőségében. Aranyszabály, hogy gyenge képminőség esetén ismételten új képet kell nyerni, és azt újra megmérni.
IV. Minden mérés közül a legkevésbé megbízható a márványozottság mérése. Első lépéként be kell állítani a márványozottság számításának a helyes mértékét. Ez ún. FANTOM - egy specifikus műanyag tégla - segítségével történik. Ennek pontosan ismert, hogy a márványozottságot számító szoftver milyen hőmérsékleten mekkora márványozottsági értéket kell, hogy számítson. Addig kell állítani a szkenneren, amíg a táblázat által mutatott értéket el nem értük. A szoftver egy kalibrációs téglalapon belül végzi el a számítást, melynek mérete állítható az egér segítségével. Nagyon fontos, hogy felismerjük a helyes, valószínűleg visszaverődéstől mentes képet. 
Ez az izomszövet területén "homogén" benyomást kell, hogy keltsen, nem lehetnek csak egyes részei teljesen sötétek, vagy fényes foltokkal telítettek. Lehetőleg mindenütt egyformán kell, hogy legyenek kisebb világos foltok az izomszövet területén. Meg kell tudni különböztetni a bőr, kötő és zsírszövet okozta, a szkennelt kép felső 1/4-ében található erősen világos - az izomszövet felső, bőr felőli részére is kiterjedő visszaverődésekkel terhelt - réteget az alatta levőtől, mert csak ott várható, hogy helyes értéket kapunk. Mint korábban már szó volt róla, az alsó, borda feletti izomszövetben is előfordulhat jelentősebb visszaverődés, amit a csont és kötő-, valamint zsírszövet okoz. A kalibrációs téglalapot (mely automatikusan a felső világosabb réteg alatt jelenik meg a képernyőn, a homogénnek látszó képen addig nyújtjuk lefelé, amíg az alsó visszaverődött réteget el nem érjük. Ezt onnan is felismerhetjük a korábban leírt jelentős színelváltozáson kívül, hogy a márványozottság mértékét mindig az aktuális méretű téglalap alapján számító szoftver által mutatott összeg hírtelen, jelentősen leesik. Az így kapott értékek több ismétlésben jelentősen eltérhetnek egymástól. Általános szabály, hogy minimum 6 ismétlésben el kell végezni a mérést. Sokszor valószínűtlenül magas értékeket kapunk. Ekkor valószínűleg a homogénnek látszó képen mégis jelentős mértékű visszaverődés volt. Ezeket az eredményeket figyelmen kívül kell hagyni. Ezzel a technikával nyert képek közül azok eredményét kell figyelembe venni, amelyek a legalacsonyabb értéket hozzák ki, ezeket kell átlagolni. Nagy tapasztalat kell a nyert képek valószínű helyességének megítéléséhez.
Miskolc, 2004. május 20.
Domokos Zoltán
