Kíméletes választás
Kíméletes választás
Választáskor a tehenek látható közelségben tartása megnöveli a nyereségességet
Írta Linda Eck, fordította Dr. Domokos Zoltán
A testsúly megőrzése és a borjak szopósborjú kategóriából a leválasztott állapotba való gyors átjuttatása azoknak a marhatenyésztőknek jelentős nyereséget jelenthet, akik meg tudják találni az anyatehén és a borja közti kötelék elszakítása helyes módszerét.
Ugyanakkor, mint ahogyan így van ez sok más esetben is, ami a legjobb eredményt hozza az egyik helyen, máshol egyáltalán nem működik. Az ilyen dolgok egyike a kerítésen túlra választás.
Nem minden gazdaságban vannak felkészülve arra, hogy választást követően úgy legyenek képesek a teheneket tartani, hogy azoknak akár összeérjen az orruk a borjaikkal, de néhány módosítás könnyű és stresszmentes útja lehet a borjak választásához szükséges idő csökkentésének és a gyarapodásuk folyamatos biztosításának.
Az elmúlt tíz év alatt fokozódó mértékben növekvő bevételeket jelentett a kötelék oly módon való megszakítása, hogy lehetővé tették a teheneknek és a borjaknak, hogy lássák, hallják, szagolják egymást egy jól megépített választáskor jelentkező igénybevételnek megfelelő kerítés használatával, amely nyugodt, stresszmentes és egészséges borjakat eredményez, amely lehetővé teszi a folyamatos növekedést és súlygyarapodást. A borjaknak az anyjuk közelében, megszokott környezetben való tartásával a gazdák lehetővé teszik a teheneik számára, hogy úgy zárják le a borjúnevelési időszakukat, hogy választást követően lássák a borjaikat, amikor az életük egyik legstresszesebb napjait élik meg.
A stressz minimumra csökkentésével a gazdák növelhetik az eredményességüket, a borjak kevesebbet bőgnek, és többet esznek annak következtében, hogy látják az anyjukat. A Kaliforniai Davis Egyetemen elvégzett kutatásról beszámoló tanulmány kiemeli az erről a választási eljárásról készített statisztikát, miszerint az ún. „kerítéses” elválasztású borjak mintegy 50%-kal jobban gyarapodtak a hagyományos választási módszerrel választottakhoz képest. Szintén beszámoltak arról, hogy ezek a borjak kevesebb jelét mutatták a stressznek, mint azok, amelyeket hirtelen választottak le – tekintet nélkül arra, hogy a borjak hizlaldába, vagy másik legelőszakaszra kerültek-e.
Az ország területén zajlott kutatások és kísérleti bemutatók továbbra is azt mutatják, hogy érdemes támogatni ezt a választási eljárást, mivel azok a borjak, amelyeket csak egy kerítés választott el az anyjuktól, megengedve, hogy az orrukat is összeértethessék, a legtöbb esetben többet ettek és többet pihentek a kontrollhoz képest, amelyet a választást követően a megszokott helyétől idegen területre vittek. A kevesebb kerítés melletti járkálással és bőgéssel töltött idő megjavítja a takarmány hasznosulását és egészségesebb, nyugodtabb viselkedésű borjakat eredményez és csökken az elhullás aránya is.
Természetesen, a legelőn, „kerítéses” elválasztási módszerrel választásnak van egy még nagyobb előnye: jobban kihasználható ugyanannak a élelmiszerforrásnak a folyamatos jelenléte, amit már korábban is fogyasztottak és megszoktak – az abrak és széna kiegészítés mellett.
Amikor a választási eljárások előnyeit és a hátrányait értékeljük, vegyük figyelembe, hogy a tanulmány rávilágított egy másik fontos tényezőre is. A Kaliforniai Kutatási Projektbe vont összes választott borjú az első hét napot követően egy helyre került. A „kerítéses” választású borjak képesek voltak fenntartani a gyarapodásban mutatott „repülőstartot”: 2 hét után 11 kg-mal múlták felül a hagyományos módon, hizlaldába választott kortársaikat és ez a különbség 10 hét után 14 kg-ra növekedett.
Azzal a legtöbben egyetértünk, hogy a nagyobb gyarapodás és az állatok figyelemmel kísérése attól függetlenül fontos, hogy a borjak árutermelésre kerülnek, vagy tenyészbika és tenyészüsző előállítási programba kerülnek-e majd a későbbiekben. A menedzselési eljárások helyes arányának megtalálásához szükséges lépések hozzátartoznak a farmgazdálkodás 21. századi kihívásaihoz.
A „kerítéses” választási eljárás tervezésének két lényeges tényezője van:
Tartsuk a borjakat a megszokott környezetükben. Ez azt jelenti, hogy választáskor a teheneket (és ne a borjakat) mozdítsuk el a helyükről. A borjaknak a választást megelőzően mindenképpen néhány napot azon a legelőn kell tölteniük, mielőtt a teheneket egy szomszédos legelőre terelnénk.
Stabil kerítés biztosítása elengedhetetlen. Lehet ez szögesdrótkerítés, körülvéve villanypásztorral, csőből készült kerítés, fonott kerítés, vadhálós kerítés, vagy Új-Zélandi elektromos kerítés. Ez nyilvánvalóan kulcskérdés a folyamat stresszmentessége érdekében.
A cikk megjelent a Charolais Journal (USA) 2012 decemberi számában