Egyszerű válogatás

Egyszerű válogatás

Egy ötlet, mely megkönnyíti a tehenek és borjak leválogatását

Írta Heather Smith Thomas, fordította Dr. Domokos Zoltán

A szarvasmarha az év folyamán számos alkalommal kerül csoportosításra – borjak tehenektől való különválasztása billogozás, vakcinázás, választás-előtti vakcinázás és választás alkalmával. Ez gyakran egy időrabló része a folyamatnak, amennyiben a létesítmények nincsenek a gyors és gördülékeny megvalósításhoz kialakítva. Néhány tenyésztő olyan keskeny folyosót használ, ahol a tehenek egyik, míg a borjak másik irányba történő távozását ösztökélik, de ez az eljárás minimum két ember közreműködését, valamint jól elforduló kapukat tesz szükségessé, és a marha gyakran csoportosul a válogató területen, amikor a tehenek nem akarják otthagyni a borjaikat és viszont.

Ennek az elképzelésnek egy innovatív finomítása az alábbi módszer, mely sokkal könnyebben működik azáltal, hogy az állatokat saját maguk csoportosítására készteti. Dr. Joe Stookey (Western College of Veterinary Medicine, Saskatoon, Saskatchewan) azt hangsúlyozza, hogy amikor a marha a karámba kerül, az a természetes hajlama, hogy visszaforduljon és kijöjjön ugyanazon a kapun. „ Amennyiben egy másik karám is van a kapu szomszédságában, hagyhatjuk a marhát visszafordulni és visszajönni a kapuhoz és csupán annyi a dolgunk, hogy a másik karámba térítsük a borjakat, miközben a tehenek kimentek. A mi létesítményünkben mi csak kilökjük az alsó korlátot a megfelelő helyen, így a borjak átmehetnek a kerítésen a szomszédos karámba.”

A marhának lehetővé tesszük, hogy a saját sebességével ballagjon vissza a kapuhoz. „Elégséges, hogy csupán egy ember álljon ott és irányítsa a forgalmat, miközben a teheneket hagyja kívül átmenni. A borjak pedig átszaladnak a korlát alatt a másik karámba” – állítja. A szomszédos karám párhuzamosan áll a kapuval, mely lehetővé teszi a teheneknek, hogy kimenjenek, miközben a borjak az anyjuk mellett ballaghatnak, de a szomszédos karámot kerítés választja el. A rendszer mindnyájukat mozgásban tartja a kapu elhagyását követően.

Ez az eljárás nagyon jól működik, amennyiben a marha nyugodt és egyébként is emberek kezelik őket. „Ha vadak és nagy ugrásokkal közlekednek (nem igen sétálnak az emberek után) ez a módszer valószínűleg nem működik, de barátságos marhával szépen működik. A tehenek kisétálnak a kapun és a borjak a másik karámba ballagnak.” A tehenek nem próbálnak meg átbújni az alul nyitott kerítés alatt, mivel ahhoz túl magasak, hogy ezt kényelmesen megtegyék. Könnyebb számukra, hogy egyszerűen átsétáljanak a kapun. A borjak, egy kissé félénkebbek lévén, elmaradhatnak valamelyest, mivel nem akarnak olyan közel menni az emberhez, aki ott áll és sokkal inkább hajlandóak átbújni a korlát alatt.

„Amennyiben nem hajtják őket, a tehenek egyenesen elmennek mellettünk, ki a kapun, és bármilyen finom mozdulattal megállíthatjuk a borjút – aminek hatására inkább átmegy a kerítés alatt, csak hogy elkerüljön bennünket és az anyját követve megpróbáljon továbbmenni. Az a jó ebben az eljárásban, hogy mind a tehén, mind a borjú folyamatosan elsétál mellettünk, minden zavar nélkül a kapu körül. Ha csak egy csoportosításra szolgáló kapuról van szó, hamarosan lesznek tehenek, amelyek vissza próbálnak jönni a borjukért és ugyancsak a borjak át szeretnének szaladni, hogy találkozzanak az anyjukkal” mondja Stookey. Ez okozza a szűk keresztmetszetet és még bonyolultabbá válik az állomány fennmaradó részének csoportosítása.

„A birtokunkon mi már nem lökdösünk egyesével semmiféle kaput. Csak van egy helyünk, ahol irányítjuk a forgalmat. Marhák százait tudjuk csoportosítani, elkülöníteni a teheneket a borjaktól, mindezt néhány perc alatt. Az ötletet Dylan Biggstől kaptuk, aki egy farmer és hosszú időn keresztül egyedül csoportosította az állatait ezzel a módszerrel. A tehenek tudják, hogy a csoportosítási terület azonos a visszafelé vezető úttal a karámból és saját magukat csoportosítják.” Más farmerek ugyanezzel a módszerrel csoportosították a marhát, úgy, hogy mindössze egy jól képzett kutyát használtak az önként nem jó irányt választó, elcsellengő állatok helyes irányba terelése érdekében.

„Dylan kiütötte a kerítése legalsó kerítésdeszkáit a csoportosítási útvonal kialakítása érdekében, de amikor mi kiépítettük a borjú csoportosító kaput, mi kivehető, újra visszahelyezhető kereszt rudakat alkalmazunk. Ezekkel a nyílás magassága az éppen válogatandó borjak korától/magasságától függően állítható. Ideális esetben úgy kell beállítani a nyílás magasságát, hogy a borjak háta ne érinthesse a felső rudat. Amennyiben a borjaknak le kell süllyeszteni a hátukat, sokkal inkább vonakodva fognak átmenni a lyukon” magyarázza Stookey.

Mostanában elkészített egy videót is annak bemutatására, milyen simán működik ez az eljárás. Működés közben láthatja ezt a válogatási technológiát a YouTube-on: http://www.youtube.com/watch?v=P4FUE-OrXRw

Vagy akik a TWEET-et használják, hozzáférhetnek a http://tiniurl.com/buqqst5 oldalon.

A cikk megjelent a Charolais Journal (USA) 2013. áprilisi számában.