Tendenciák az USA-ban

Tendenciák az USA-ban

davebeszelAz Oklahomai Egyetem vezető húsmarha-szaktanácsadója járt Magyarországon

Dr. David Lalman professzor a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete meghívására több charolais törzstenyészetbe ellátogatott (így például a Charolais Farm Kft.-be, a Néma Kft.-be), közülük a Charolais Kft.-ben és az Abaúji Papp Charolais Kft.-ben tagjaink számára lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre is a helyszínen felvetődő kérdésekről. Látogatásának kétségtelenül tetőpontja volt 2017. augusztus 18.-án a Debreceni Egyetem támogatásával zajló, a Farmer Expóhoz kapcsolódó rendezvény, a „Gondolkozzunk együtt a jövőről!” című szarvasmarhatenyésztési konferencia. Itt 90 perces előadást tartott „Az amerikai húsmarha-ágazat tendenciái, különös tekintettel az elmúlt 30 év genetikai változásaira” címmel ‑ követő tolmácsolás mellett.

A látogatás jelentősége

A gazdálkodás során eredményességünk nagyban függ a környezeti lehetőségeinktől, azonban a rendelkezésre álló legelő minőségénél, a csapadék mennyiségénél, a domborzati viszonyoknál a legelő eltartó képességénél stb. fontosabb a jól megválasztott tenyésztési program, a tenyésztési cél. A céljaink eléréséhez a versenyképesség fenntartásához, növeléséhez döntő az újabb még hatékonyabb technológiák, tartási, takarmányozási, tenyésztési és szelekciós eljárások megismerése és mielőbbi alkalmazása. Az olyan országokban, ahol óriási volumenben és régóta foglalkoznak húsmarhatenyésztéssel (pl. USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Kanada, Ausztrália) nem csupán apróbb gyakorlatias megoldásokat lehet ellesni (bár annak sem kevés a jelentősége), hanem a hatékonyságot forradalmi módom növelni képes új kutatásokon, tudományos eredményeken alapuló technológiákat is találhatunk. Olyanokat, amelyek még nem érkeztek meg a hazai tenyésztés gyakorlatába, de esetenként még a szakmai oktatásban sem kapnak hangsúlyt. A hazai lehetőségeket figyelve – azon túlmenően, hogy kezdetben nagyon drága ‑ elképzelhető, hogy akár lenne is anyagi támogatás (pályázati lehetőség) bizonyos innovációk megvalósítására, de az új technológiai lehetőségek jelentőségének idejében történő felismerése késik, ebből következően nem ébred az igény a gyakorlati bevezetésre.

Az ágazatunkban használható modern módszerek olykor 10-20 éves lemaradással érkeznek az ország területére. A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete tagjai szakmai fejlődésének, a felnőttoktatás elősegítésére hosszú ideje kiemelt figyelmet fordít a nemzetközi tapasztalatszerzésre, tanulmányutakra és együttműködésekre. Úgy véljük a húsmarhaágazat területén is létre kellene hozni egy innováció-figyelő, az új eljárások, technológiák bevezetését ismeretterjesztő szakcikkekkel, pályázatok kiírásának menedzselésével elősegítő központot (sőt a legmodernebb technológiákat üzemeltető KSTV-t is). Ennek keretében, de addig is szükséges a világ élvonalában dolgozó szakértőktől informálódni a legújabb tendenciákról, lehetőségekről. Reméljük, az a döntéshozói álláspont, hogy kizárólag magyar szakértők hazai előadásai támogathatók, változni fog a jövőben és könnyebben válik majd lehetővé színvonalas külföldi szakértők magyarországi meghívása! Ugyanakkor magunknak is mindent meg kell tennünk a közösségünk érdekeit szolgáló, az ágazatban használható új, hatékonyságot növelő gondolkozásmód, technológiák felkutatására és hazai terjesztésére. Ezért is áldoz szakértők idehozatalára az egyesületünk.

Az idén több éves egyeztetést követően azt a professzor dr. David Lalmant láthattuk vendégül, aki kutató és oktató munkája mellett az Oklahomai Állami Egyetem vezető szarvasmarha szaktanácsadója is. Úgy kerültünk vele kapcsolatba, hogy néhány éve a csapata által elkészített mintegy 400 oldalas húsmarhatenyésztési szaktanácsadói kézikönyvet értékelte legszínvonalasabbnak az USA charolais egyesületének (AICA) fajtafejlesztési igazgatója, dr. Robert Williams – pedig ilyet az USA sok államában készítenek.

Néhány alapadat az USA-ról

01 2Az USA húshasznú tehénlétszámaAz USA anyatehén állománya 32 millió jelenleg (1. dia) és ebből Oklahoma államban van 2 millió. Ezzel Texas után a második legnagyobb húsmarhatartó államról beszélünk. A csapadék zömében 600-1000 mm közt ingadozik, de egyes területeken alig éri el a 300 mm-t évente. Rendszeres jelenség az aszály, viharok, a hőség és a fagy is. Összességében elmondható, hogy a gazdák hasonló környezeti kihívásokkal találkoznak, mint nálunk. A legjelentősebb húsmarha fajták az USA-ban 2014-ben (a regisztrált egyedek száma szerint):

Fajta egyesület

2014-ben (2016-ban) regisztrált egyedek db.

Angus

315 007 (340 000)

Hereford

71 444

Szimentáli

66 410

Vörös Angus

48 250

Gelbviech

33 675

Charolais

33 500 (50 016)

Brangus

22 866

 

Tapasztalatok

A tapasztalatok rövid összefoglalóját nehéz elkészíteni, hiszen a tenyészetlátogatások, kerekasztalbeszélgetések, előadások során sok mindenről esett szó. A debreceni előadásának videó anyaga és diái megtalálhatók egyesületünk honlapján. Mivel mindenütt szóba került az USA szaktanácsadói rendszere, mely alapvetően különbözik a mienktől, ezért fontos annak rövid bemutatása. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni a legfontosabb információkat és szemléletformáló gondolatokat amelyek David Lalman magyarországi tartózkodása során bármilyen formában előkerültek.

Szaktanácsadói szolgálat, felnőttoktatás (Extension service) az USA-ban

David Lalman munkájában az egyetemi oktatás mellett 35 %-ot tesz ki a kutatás és 65 %-ot a felnőttoktatás, és szaktanácsadás. Látogatása során sűrűn felvetődött a kérdés, hogy milyen támogatást kapnak az amerikai gazdák, ki és milyen forrásból működtetik a szaktanácsadói rendszert.

A farmerek közvetlen anyagi támogatást nem, vagy csak kivételes természeti katasztrófák esetén kapnak egy biztosítási programon keresztül. A biztosítás kb. 80 %-át a gazda fizet, míg kb. 20 %-ot az állami alap. Közvetett támogatásnak a szakmai munka támogatása minősül, ami a gazdálkodás hatékonyságának javulásával, az eredményesség növekedésével érvényesül.

A Morill törvény, amit „Land Grant” néven is emlegetnek 1862-ben alapozta meg a mai szaktanácsadói rendszert is. Az egyetemek azzal a feltétellel kaptak földet, „tangazdaságot”, hogy a tanítás és kutatás mellett felnőttoktatással közvetlenül is támogatják farmereket ‑ szaktanácsadói szolgálatot létesítenek. Ez a rendszer azóta is fennáll. Minden szövetségi államnak van egy, vagy két állami egyeteme, amely a szaktanácsadói szolgálatot is összefogja. Oklahomában, két állami egyetem dolgozik, az egyik önálló agrártudományi egyetem. Az oklahomai állami húsmarha szaktanácsadást David Lalman fogja össze. 77 megyei szaktanácsadó támogatja az egyetemi szaktanácsadók munkáját. Ők többnyire a mezőgazdaság valamely területének specialistái is. Ezek a szaktanácsadók 40 %-ban BSc, 60 %-ban MSc végzettségűek és számukra folyamatos a továbbképzés is. Az átlagos tehénlétszám 40 (1-től 30 ezerig terjedő létszámok vannak az államban, de van százezres hizlaldájuk is). Egy tanulmányban a tehenenként elért nyereség szerint három harmadra osztották az anyatehéntartó gazdaságokat. Az alsó és legeredményesebb harmad között 450 $ volt az egy tehénre jutó különbség. Bár a nagyok tartoztak többnyire a legnyereségesebb harmadba, de mégis voltak köztük kicsik is. Zömében a közepes és a kisebb tehénállománnyal rendelkezők veszik igénybe a szaktanácsadást, hiszen a nagyok jellemzően rendelkeznek önálló szakapparátussal (takarmányos, állatorvos stb.). A szaktanácsadás módszerei:

  1. Közvetlen megkeresésre személyes helyzetfelmérés és egyéni problémamegoldás,
  2. Önálló mezőgazdasági TV és rádió,
  3. Honlapot -, Face-book oldalt üzemeltetnek,
  4. Szakami konferenciák, szimpóziumok, megyei találkozók,
  5. Publikációk: húsmarhatenyésztési kézikönyv, rövid információk aktuális éghajlati stb. helyzettel és új tudományos eredményekkel, különböző célterületen (anyatehén, elő - és befejező hizlalást folytató) gazdálkodó farmerek problémáival kapcsolatban.

Az első esetben a megyei szaktanácsadó megpróbál saját maga megoldást javasolni a farmer problémájára. Amennyiben ez nem sikerül, tovább viszi a kérdést az egyetemi szakértőnek. Ha ő sem tud megoldást javasolni, akkor az így előkerült felvetésekből lesznek az új kutatási projektek az egyetemen. Jelenleg csak az állattudományi tanszéken mintegy 12 kutatási projekt fut párhuzamosan.

Az önálló mezőgazdasági TV-nek korareggel és este is van adása hetente kétszer, alkalmanként kb. húszezres nézettség mellett, ahol David Lalman havonta két alkalommal szólal meg, mindig aktuális témákban.

A szakmai konferenciák a megyei szaktanácsadók által szervezettek, tehát rendszer szinten ez mintegy hetven alkalom évente.

Az USA-ban állampolgári jogon, ingyenesen jár a szaktanácsadás minden mezőgazdasági vállalkozónak. Az egyetemek működésének komplett rendszerét három forrásból finanszírozzák: a szövetségi állam az adóbevételből (ebből a forrásból főként az egyetemi szaktanácsadás költségeit fedezik), a tagálam az adóbevételből (a megyei szaktanácsadók költségeit fizeti) és az adott egyetem tandíj bevétele (ami körülbelül évi 10 ezer $ hallgatónként). A szaktanácsadói szolgálat működését az adott állam politikusai a következő év támogatási összegének megállapításával értékelik, ami a munka minősége függvényében változhat.

Tenyésztőszervezetek

Az adott fajta jövőbeni súlyát alapvetően meghatározza, hogy a fajtát gondozó tenyésztőszervezet milyen szakmai munkát végez, mennyiben képes olyan tulajdonságokra tenyészértéket (TÉ) adni, amelyekre korábban nem – vagy a többi konkurens fajta nem. (Az USA-ban örökítőértéket számolnak, az egyesületünk pl. tenyészértéket kap a BreedPlantől. TÉ/2= örökítőérték, a tendenciák elvben azonosak.) Előadónk tudott példát hozni olyan tenyésztőszervezetre, mely fajtájának térvesztését a gyenge tenyészértékbecslési munkájuk számlájára írta. Kiemelte, hogy csak a gyűjtött adatok alapján lehetséges a hatékonyságot növelő elemzéseket elvégezni. A jövőbeni igényeknek való megfelelést ma kell megalapozni. Ehhez különösen fontos a stratégiai célok meghatározása.

Bár például a magyarországi belső piacunk méretének, a fajlagos marhahús fogyasztás különbsége (4 kg[?] vs. 25 kg/fő év), a hazai vágások elenyésző mértéke, az egyedi vágásminősítési adatok elhanyagolható visszaérkezése (és ezért szelekciós rendszerünkben csupán jelképes megjelenése) miatt is alapvetően különbözik az USA és a magyar piac tenyésztést orientáló szerepe, mégis fontos figyelnünk ezen tulajdonságok változásaira, mivel a jövőbeni versenyképességünket alapozhatja meg.

02 2Tinók hasított féltest súlyainak változása az USA banAz amerikai gazdák, amennyiben látják az érdekeiket és megfelelő szelekciós eszközt is kapnak, gyorsan képesek alkalmazkodni. David Lalman elmondta, hogy az USA-ban az elmúlt időszakban jellemzővé vált, hogy a végtermékek választást követően nagyon nagy gyarapodásúvá váltak és a hasított féltest súlyuk is megfelel a helyi kívánalmaknak. (2. dia) Az amerikai fogyasztó (is) szereti a puha, lédús steaket. Ehhez minimum 2 cm vastagságú hússzelet szükséges, mert különben sütéskor kiszárad a szelet. Ilyen feltételek mellett egy adagot abban az esetben tudnak a szakácsok vágni, ha az állatok élősúlya a 640 kg-ot nem haladja meg. (Ez 63 % csontoshús kitermelés mellett mintegy 400 kg-t jelent.) 450 kg hasított féltest esetén már jelentős büntetést kap az amerikai gazda. A márványozottsági, faggyússági tulajdonságok beállítására is régóta rendelkezésre áll megfelelő TÉ és míg a vágásra kerülő állatoknak húsz évvel ezelőtt csupán 48 %-a került a kívánatos tartományba, addig ezek használatával ma ez már 79 %. (3. dia)

03 2Húsminőség változásaTermékenység TÉ

Az árutermelő állományokban tapasztalt választási arány az egyes földrajzi térségekben az elmúlt 20 évben lényegében nem változott. Ezzel szemben a „borjú hozam százalék” (választott borjak termékenyítésbe vont nőivarú állatokhoz mért aránya Calf Crop Percentage) az elmúlt 30 évben látványosan visszaesett (4. dia). 04 2borjuhozamszazalekDavid Lalman kiemelte, hogy a termékenység TÉ az összes értékmérő között 70 % jelentőséggel bír, tehát e terület szem előtt tartása igen fontos. A tejtermelés vizsgálata is tanulságos, mivel pl. az angus tehenek napi csúcs tejhozama intenzíven növekedett és a ’80-as évektől máig 15 liter felé nőtt az USA-ban, ami már meghaladja a borjú szükségletét. Ezért aztán az OSU tenyészetében megszűnt a tejtermelésre történő szelekció. Ennek különös jelentősége van, ha a rendelkezésreálló takarmány mennyisége limitált. Ez felesleges pazarlást és a termékenység romlásának a kockázatát is jelenti. A gyarapodás és a tejtermelés növelésére helyezett erőteljes szelekciós nyomás tehát a termékenység ellen hatott, és mivel nem volt termékenységi TÉ, és erre nem sikerült hatékony szelekciót folytatni, a helyzet romlott. Ez az állapot a közelmúltban megváltozott: az USA-ban már 3 tenyésztőszervezet bevezette és küszöbön áll a az alkalmazása a Charolais Egyesületben is. Az AHA kétféle TÉ-et számít: az egyik az üszők ellési aránya (HCR Heifer Calving Rate), a másik a tartós tehén termékenység (SCF Sustained Cow Fertility). Ezeknek nincs egyéb korábban is számított egyéb tulajdonságokkal korrelációja és ismert genomikus komponense sem. A kortársakat állomány, elsőellésű üszők, éves kortársak, borjak születési éve és évszaka szerint határozták meg. Az elsőellésű életkort csak a 600-800 nap közöttiek esetében vették figyelembe. Az állomány 73 %-a került ebbe az intervallumba. Az üszők ellési arányának (HCR) h2 értéke 0.15, ami bár gyengén öröklődik, de lehetővé teszi a genetikai előrehaladást. Gazdasági hatását tekintve ez a tulajdonság közvetlenül megnöveli az alkalmazott szelekciós indexek hatékonyságát. A tartós tehéntermékenység (SCF) genetikai értékelése szempontjából ott van az érdekes küszöbérték, amennyi idős korában egy nőivarú állat már nem ellik meg minden évben ‑ feltételezve, hogy kétéves volt az első ellésekor. A túlságosan fiatal életkort, vagy az eladott üszőket és az embrió donorokat korrigálják. Az SCF örökölhetősége 0,2. Az SCF tenyészértékek várhatóan akkor jobbak az átlagnál, ha 100 felett vannak. Az üsző vemhesülés tenyészértéket (HP Heifer Pregnancy) az Angus Egyesület fejlesztette ki, ami a leányaik üszőkori vemhesülésének valószínűségét fejezi ki. A HP tenyészértéket ma több más egyesület is használja.

A genetika új felfedezései jelentős fejlődést hoznak a termékenység TÉ számításban is. Várható, hogy az angus, hereford, vörös angus és a charolais tenyésztőszervezetek idén ősszel új termékenységi tenyészértékekkel jönnek ki.

A tehén felnőttkori súlya

David Lalman feltette a kérdést: Igaz-e az a szemlélet, hogy nagyobb tehenek nagyobb súlyban választott borjakat eredményeznek? És ha ez így van, mi ennek az ára? Ez a tendencia kimutatható és a kívánatos 640 kg-os súlyhoz viszonyítva az is igaz, hogy a 100 fonttal (45 kg) nehezebb tehenek éves fenntartási költsége e miatt 42 USD-ral növekszik. Ugyanekkor az ilyen tehenek 6-7 fonttal (cca. 3 kg) nehezebb borjakat választanak átlagosan aminek amerikai viszonyok között mintegy 7 USD az értéknövelő hatása. A fokozatos tehénméret és tejtermelés növekedés folyamatosan növeli az ilyen tehenek fenntartási költségeit (különös tekintettel a megnövekedett zsigertömegre).

Szárazanyag felvétel

Az USA tehenenkénti szénafelhasználása átlagosan évi 66 fonttal (30 kg) nő a ’60-as évek óta. Az AHA szárazanyag felvételi tenyészértéket (örökítőértéket) (Dry Matter Intake DMI EPD) fejlesztett ki a fiatal tenyészbikákra és egyéb tesztelések során gyűjtött információkra alapozva. A tenyészértéknek nincs genomikus komponense, sem más tulajdonságokkal talált korrelációja. Az alacsonyabb érték kevesebb szárazanyag felvételt valószínűsít az ivadékoknál. A tulajdonság örökölhetősége 0,4, ami hatékony szelekciót valószínűsít. Az amerikai angus szárazanyagfelvételének genetikai trendje az 1980-as évek elejétől folyamatos növekedést mutatott 2014-ig, amikor a TÉ bevezetésre került a növekedés trendje jelentősen csökkenni kezdett. (5. dia) 05 2Az angus szárazanyag felvételA fel nem vett takarmány (takarmányhasznosítás RFI Residual Feed Intake) tenyészértéket Kanadában fejlesztették ki. Az Amerikai Angus Egyesület kifejlesztette a RADG tenyészértéket (Residual Average Daily Gain), ami az RFI megfelelője. A vörös angus tenyésztőszervezet kifejlesztette az életfenntartó energia (ME Maintinance Energy) tenyészértéket, ami hasonló az angus $EN tenyészértékéhez. Megmutatja, hogy fajlagosan ugyanazt a (gyarapodási) teljesítményt melyik állat képes kevesebb takarmány bevitelével elérni. A kutatások eredményei alapján David Lalman kifejtette, hogy 20 %-kal csökkenthető az eddig felhasznált takarmánymennyiség, 30 %-kal a metánkibocsátás, 17 %-kal az N, P, K kibocsátás. Az erre a tulajdonságra történő szelekció ma már realitás, az évente törzskönyvezett állatok 20-30 %-át tesztelik az USA-ban takarmányhasznosításra, ami megközelítőleg 150 000 állatot jelent évente! Ez a számított TÉ ma már elérhető az angus, hereford és Szimentáli fajták egyesületeinél. A hosszú hasznos élettartam és a hasznosság mérésére további tenyészértékek léteznek.

Főbb szelekciós szempontok

David Lalman úgy foglalta össze az USA-ban szerzett tapasztalataira alapozott tenyésztési célkitűzéseit, hogy hosszútávú következetes tenyésztői munkát igényelnek a következők: 1.) A gazdaságilag fontos tulajdonságokra, a termékenységre és a takarmányhasznosításra nagyobb hangsúlyt fektessünk. 2.) Ne törekedjünk a nagy tehénméretre, sem a kiugró gyarapodásra és tejtermelésre (populáció szinten elég a megtartó szelekció, nem cél a képességek további javítása). 3.) Selejtezzük ki az üres teheneket: Vállaljuk be a kiemelésüket, ne engedjünk a környezet fokozatos módosítása kisértésének. Azzal magyarázta, hogy miközben megnövekedett a kibocsátás (tej, növekedés, izom, hasítottfél súlya) a tehenek nagyobb valószínűséggel maradnak soványak, ami a reprodukciós eredmények gyengülését eredményezi. Az alacsonyabb választási súly kockázatát az amerikai termelők úgy próbálják elkerülni, hogy próbálják megváltoztatni a környezetet (több drága kiegészítő takarmányt biztosítanak, többnyire betakarított szálast és abrakot). Viszont a reprodukciós leromlástól való félelemmel soha véget nem érő ciklusban kötünk ki, a tehén tartási költségek folyamatos növekedése miatt. Azt javasolja, hogy következetesen ugyanazt a menedzselési rendszert kell fenntartani (álljunk ellen a kisértésnek, hogy időről időre módosítjuk a környezetet) és hagyjuk azokat a teheneket kiesni, amelyek nem passzolnak a környezeti és menedzselési rendszerünkbe. Más szavakkal mondva, ahelyett, hogy a meglévő teheneinkhez igazítjuk a környezetünket, a teheneink fajtáját, típusát, konstrukcióját kell módosítanunk, hogy az megfeleljen az adott környezethez. 4.) Az állományunk termékenységének javítása érdekében csak az ellési idény elején (korán) született üszőket tartsuk meg és (5.) ezek közül is azokat, amelyek a fedeztetési idény elején termékenyülnek. 6.) Figyelmet kell rá fordítani, hogy olyan bikákat vonjunk állományunk tenyésztésébe, amelyek anyja a mienkhez hasonló környezetben termel, mindig az ellési idény elején ellik és sosem maradt üresen. Ezt a szempontot vásárlás során is tartsuk be. Tehát függetlenül az egyéb értékmérő tulajdonságoktól, folyamatosan adjunk prioritást a termékenység javításának!

Lehetőségek Magyarországon

Összefoglalójában David Lalman kiemelte, hogy csak azokra a tulajdonságokra tudunk szelektálni, amelyeket mérünk és rögzítünk. Különösen fontosnak tartja a tehén tartási költségeinek csökkentését, a takarmány fogyasztás hatékonyságának javítását a tehenek esetében és a hizlaldában is. Javasolja a takarmány hatékonyságra történő szelekció hazai megkezdését, aláhúzza a termékenység TÉ jelentőségét és használatának fontosságát. Végezetül hangsúlyozta, hogy mindezek jelentősége tovább növekszik egy csökkent vagy megszüntetett támogatási környezetben.

Úgy gondolom, hogy David Lalman látogatása lehetővé tette az amerikai húsmarhaágazatban dolgozók gondolkodásmódjának, fejlődési trendjeinek jobb megismerését. Bár körülményeink sok szempontból eltérőek, azok számára hasznos volt a látogatása, akik hisznek a hazai húsmarhatenyésztés szakmai fejlesztésében.

                                                                                                                              Dr. Domokos Zoltán

                                                                                                                                     ügyvezető