Üszők tenyésztésbe állítása

A tenyészüsző előállítás

Írta: Heather Smith Thomas, fordította: Domokos Zoltán

Megjelent a Charolais Journal 2001. októberi számában

 

Sok tenyésztő számára nem praktikus a tenyészüszők tehenektől elkülönített tartása. Egy modern üszőnevelő program megoldhatja ezt a problémát.

 

Azáltal is növelhetjük pénzügyi bevételeinket, hogy a legelőinket olyan felnőtt tehenekkel hasznosítjuk, amelyek borjakat választanak le, és olyan üszőcsoportot kaphatunk vissza, mely a sajátunk volt és jól termel.

                                                                                                          – Patsy Houghton

 

A Heartland Cattle Company (Heartlandi Szarvasmarha Társaság) kereskedelmi céllal neveli a tenyészüszőket, és ugyanakkor kutatási centrum is. Mc Cooktól hat mérföldre dél-keletre Nebraszkában található. 4000 állat nem legeltetéses (drylot yard) tartására alkalmas a telep, mely szokásos és szerződéses üszőnevelést is végez. A választott borjak egy tenyésztésbevétel előtti perióduson mennek keresztül, mesterségesen termékenyítik őket, majd 45-90 napos vemhesen hazaszállítják.

 

Dr. Patsy Houghton vezető menedzser elmondása szerint szokásos programjuk az üszők nevelésének, mesterséges termékenyítésének és aztán eredeti tenyészetükbe való visszaküldésének körforgása. Szerződéses programjuk a vásárlásra, nevelésre, mesterséges termékenyítésre összpontosít, majd a vásárlók igényeinek megfelelően fajta genetika, felnőttkori méret, vehem apa, borjazási dátumok stb. szerint csoportosít.

 

A program szintén tartalmazza a tenyészüsző kutatást és ez lehetővé teszi számukra, hogy a takarmányozás, reprodukció és állategészségügyi programok legutóbbi előnyeit alkalmazzák – mindet, amelyek hozzájárulnak a reprodukció hatékonyságának továbbfejlesztéséhez.

 

Houghton elmondja, hogy az üszők legnagyobb része előre le van szerződve. A Heartlandi Szarvasmarha Társaság tenyészüsző értékesítést tartott 1998-ban: Olyan nyilvános eseményt, amely megismerteti az emberekkel ezeket az üszőket. Tudták, hogy 300-325 $ árelőnyt hoznának, és hoztak is az az évi legmagasabb üszőértékesítési árak felett – ami nem volt a legjobb piaci év. Ez volt az, amit kerestek; igazából nem akarták őket olyan évben nyilvános piacra vinni, amikor magasak az árak. Kommersz marhatenyésztők szemszögéből, ha olyan üszőket állítanak elő, amelyek 1300-1400 $-jukba kerül, lehetett volna egy vásárlójuk évente, de végső soron elveszítették volna a vásárlói bázisunkat, mivel a kommerszmarha-tenyésztők nem lettek volna képesek ennyi fizetni az üszőkért. Nem akarták kitenni a marhát annak, hogy lesz-e aki ilyen áron is megveszi. Bár, ha nyilvános piaci megmérettetésnek teszik ki az állatokat, akkor megveszik. A dolgok egyike, amit mi szeretnek az előszerződési programukban, hogy közeli kapcsolatba kerülnek az ellátóikkal és a vásárlóikkal, valamint segíthetik a vásárlóikat azon marhák megtalálásában, amelyek értékarányos áron fognak számukra dolgozni.

 

Azt mondja, céljaik egyike, hogy mentesítsék a szélsőséges kilengésektől a tenyészüsző piacot. 5-600 $-t is elérheti a jó és rossz években ez a különbség, és ezt 150 $-os szintre akarják szűkíteni. Valójában az összes üsző ára, amelyik keresztül ment ezen a programon és kikerült innen az elmúlt néhány évben, 150 $-os szórást mutat. Ez jó a cég ellátóinak, vásárlóinak és azoknak, akik kölcsönt nyújtanak számukra.

 

Az üszők legalább 90 nappal érkeznek a tenyésztésbevétel előtt. Elmondja, hogy programozott takarmányozási rendszert alkalmaznak, hogy optimális tenyésztésbevételi súlyt érjenek el. A megcélzott tenyésztésbevételi súly a fajtától függően változik. Például a charolais üszők csoportjánál nagyobb ez a súly, mint egy kommersz fekete, vagy szarvatlan fekete üszőcsoportnál. Olyan arányú növekedést próbálnak megcélozni, amely megfelelő minden egyes marhacsoport számára, tekintettel a biológiai típusára, az állatok érkezéskori kondíciójára – attól függően is, hogy mennyi időt kell adniuk nekik a fogamzásra.

 

Houghton elmondja, hogy 35-45 nappal a tenyésztésbevétel kezdete előtt „egészségességi, szaporodásbiológiai alkalmassági vizsgálatot végeznek. Megmérik a medencét, vizsgálják a reproduktív traktust, értékelik az üszők funkcionális egészségi állapotát – szemek, fogak és állkapocs, köröm és lábszerkezet, tőgy – semmi mást, csak ami befolyásolhatja az üszők tehénkori hasznos élettartamát. Tenyésztésbevétel előtti értékelést készítenek, amelyet átadnak a megbízóknak, esetleg a selejtezési javaslatukkal együtt. Ha az ügyfél úgy kívánja, javaslatot tesznek a vehem apjára, ami leginkább megfelelő azokra az üszőkre. Kapcsolatba lépnek az ügyféllel és meghozzák a végső döntéseket a selejtezendő üszőkről. Ezt követően minél hamarabb eltávolítják a gyenge tenyésztési kilátásokkal bíró egyedeket.

 

Ha képesek vagyunk a nem termékeny és nem egységes üszőket a tenyésztésbevétel előtt eltávolítani, az csökkenti a tenyésztő tenyészutánpótlásra fordított összköltségét. Kiemeli, hogy ez segíti a tenyésztő készpénz forgalmát (nyereségességét – cash flow) ezen üszők hizlaldába helyezése által – a helyett, hogy az üszőnevelő programot végigcsinálnák velük.

Például a fejletlen reprodukciós traktussal rendelkező üszőt selejtezni kell, de a tipikus tenyésztő nem lenne képes megtalálni a következő őszig, amikor a vemhességi bírálatkor üresnek bizonyul és terheli az addig eltelt idő tartási költsége. Sokkal nagyobb költség ez, hogy ingyen, minden jövedelem nélkül tartjuk, mintha a tenyésztő végigviszi az üszővel ezt a programot.

 

Azok az üszők, amelyek bent maradnak a programban, ivarzás-szinkronizáláson mennek keresztül. Az állataiknak 30, vagy 45 napos mesterséges termékenyítési esélyt adnak. Egyáltalán nem alkalmaznak tisztogató bikákat a programban. Alapvetően abban különbözik a 30 és a 45 napos program, hogy mekkora szelekciós nyomást alkalmaznak a fertilitásra. Azoknak az embereknek, akik nagyobb szelekciós nyomást akarnak erre a tulajdonságra – amit egyébként ők támogatnak – a 30 napos programot javasolják. Ők egy kicsit kevesebb vemhesüszőt visznek haza, de ha hosszútávon csak azokat a vonalakat tartják meg, amelyek korábban vemhesülnek és nagyobb fertilitási értéket mutatnak, az emberek erre történő szelekcióját csak bátorítani tudják. Szintén javasolnak egy csupán 15 napos ciklust is, amely csak azokat az üszőket tartja meg, amelyek az első ivarzásra fogannak (ezek nem kapnak második esélyt). Sok ember nem elég bátor, hogy ezt kipróbálja, de van néhány tenyésztőjük, aki ezt teszi. Legtöbben a 30 napos ciklust választják, és van néhány, aki a 45 naposat.

 

45 nappal a kitűzött termékenyítési ciklus utolsó napja után az üszők ultrahangos vemhességi bírálaton esnek át. Ez igazolja a fogamzás idejét és az üresen maradt üszők kiszűrését szintén lehetővé teszi, úgyhogy csak a vemhes üszőket viszik vissza a tenyészetekbe.

 

Alapvetően 45-90 nap közötti vemhes üszőket viszik haza.

 

A létesítményben 60-80-100 és 120-as csoportok elhelyezésére alkalmas karámok vannak, tágas hálóhelyekkel minden egyes állat számára.

 

Az üszők tömegtakarmányt esznek legelési lehetőség nélkül, de nagyarányú szálastakarmány (szecskázott zöldtakarmány) diétán vannak. Ezek a marhák a fejlődési fázisukban jellemzően 0,7 kg kukoricapelyhet kapnak átlagosan naponta: tehát nem kapnak túl sokat. Az adagjuk lucernaszéna, cirokszéna és siló keveréke. (A siló cirok és kukorica keverékéből áll, ami a növekedés igényeinek jól megfelel.) Ebben a programban az üszők nem állandóan ugyanarra a szintű gyarapodásra vannak beállítva – a vemhesítési időszak alatt kicsit javítjuk a takarmányukat. A takarmánykeverék összetétele attól függően változik, hogy éppen melyik fázisban vannak.

 

A program utolsó 45 napjában viszont egyáltalán nincs kukorica a fejadagban. Az üszők nagy tömegtakarmány adagon vannak, ami előkészíti őket, hogy visszatérjenek a legelőre. A tenyésztőknek figyelembe kell venniük, hogy a koncentrált takarmányon tartott marhák „összeesnek” amikor visszakerülnek a legelőre. Ezzel a könnyebb adaptációra készítik fel ezeket az üszőket. Az üszők hazaszállítását Heartland a módozatok széles variációjával követi nyomon: Szállítottak már öt mérföldre a kanadai határtól egészen az USA dél-keleti részéig. Ezek az üszők nagyon könnyen fognak újra alkalmazkodni a fűhöz, mivel úgy vannak takarmányozva és kellőképpen fejlettek, mondja Houghton.

 

Szintén elmagyarázza, hogy ennek az üszőnevelési módszernek az egyik nagy előnye a tenyészet jövedelmezőségének a növekedése. Nagyon sok szarvasmarhatenyésztő számára nem praktikus, hogy az üszőit a felnőtt teheneitől elkülönítve tartsa. E profi üszőnevelési program használatával csökkenthetjük a hétköznapi teendők mennyiségét a tenyészetben, és nincsen szükség azokra a takarmányforrásokra sem, amit az üszők igényelnek, ugyanígy a többlet munkaidőre, laborra, és arra a költségre, amit a mesterséges termékenyítési program igényel. Hertlandon az összes üsző mesterséges termékenyítésre kerül olyan nagy ismételhetőségű tenyészértékekkel rendelkező apaállatokkal, amelyek kiemelkedő genetikai értékűek fontos termelési tulajdonságokra nézve, beleértve a könnyűellést is. A tenyésztőnek nem szükséges könnyűellést örökítő bikákat vásárolnia, így kevesebb készpénzt kell kiadnia bikákért, és egyszerűbb a bikahasználati és legeltetési technológia a tehénállományban.

 

A heartlandi adatállomány azt mutatja ki, hogy az onnan kikerülő üszőknek 8 %-kal magasabb az újravemhesülési aránya az első ellés után, amikor összehasonlítjuk a tenyésztők saját tenyészetében felnevelt üszőivel. Ez részben a választástól az első ellésig terjedő időszak megfelelő takarmányozásának köszönhető, valamint a problémás üszők első ellés előtti kiemelésének és a korábban születő borjaknak – ami több időt biztosít az újravemhesülésre a tervezett határidőig.

 

„Nem csak jobban elvégzett munkát kap a tenyésztő azáltal, hogy fejlettebbek az üszők, és minden borjú kívánatos tenyészértékekkel rendelkező apától és mesterséges termékenyítésből származik, de amikor eltávolítja a tenyészetből az üszőket, a tenyésztő az elsődleges céljára koncentrálhat – ami hektáronként a lehető legtöbb kiló borjút előállítása a legelőn. A tenyésztő alapvetően legeltetéses állattartással foglalkozik, és nem képes ugyanezeket megtenni az utánpótlásra szánt üszőivel; amelyek nem termelnek bevételt két évig. Azzal, hogy máshol neveli fel az üszőit, a tenyésztő növelheti a felnőtt tehenei fajlagos számát a területén, és több kiló borjút választhat hektáronként. Arra használja fel a legelőkapacitását, ami a lehető legtöbb $-t termeli: felnőtt tehenek – és nem üszők – hasznosítják a fűforrást.”

A felnőtt tehenek hatékonyabban hasznosítják a tömegtakartmányt a nagyobb testkapacitásuk és alacsonyabb nettóenergia igényük miatt.

 

Az üszőnevelés ezen módszerének kritikusai úgy érzik, nem jó száraztakarmányon tartva nevelni, és aktívan etetni őket, sokkal jobb legelőn hagyni, ott ahol majd várjuk, hogy a jövőben is termeljenek.

 

Houghton ennek azzal mond ellent, hogy nem mindegy, hogy vannak ezek a marhák takarmányozva. Igen, száraztakarmányon vannak, de nem úgy takarmányozzák őket, hogy mindegy mibe kerül a vemhesítésük. Ezt arról az álláspontról közelítik meg, hogy érje el a megcélzott súlyt – ellenőrzött napi súlygyarapodás mellett. Ezek a marhák olyan módszerrel vannak takarmányozva, hogy nagyon könnyen alkalmazkodjanak újra a legelőntartás körülményeihez.

 

A Heartlandi Szarvasmarha Társaságnak az a filozófiája, az, hogy ha a tenyésztő a gazdasága saját forrásaiból (legelőről) több pénzt tud termelni, és jobban elvégzik helyette az üszőnevelést valahol máshol, akkor gazdaságosabb az üszőket elküldeni, hogy profi módon legyenek felnevelve.

 

Saját árbevételeinket azzal növelhetjük, ha a legelőinket olyan felnőtt tehenekkel hasznosítjuk, amelyek borjakat választanak le, és olyan saját üszőcsoportunk van, amely hazajöhet és jól fog termelni. Amit beleinvesztálunk ebben a kritikus 7-9 hónapban a választástól az első termékenyítésig, annak később visszajön az ára, mondja Houghton.

 

Az a filozófia, hogy az üszőnek kizárólag legelői körülmények között képesnek kell lennie növekedni és fejlődni, ezen kívül még ugyanazt is teljesíteni, mint egy felnőtt tehén – valószínűleg gazdasági csalódást fog okozni. Különösen számításba kell venni a megspórolt idő pénzben kifejezett értékét, és a visszakapott üszőktől várható fertilitás-növekedés cserearányát. Houghton úgy véli, hogy ez az elképzelés nem tér el attól, mint amikor egy 15 éves atlétától növekedést és fejlődést várunk el ugyanazon a bevitt kalóriaszinten, ami egy felnőtt embernek csupán testsúlya megtartásához elegendő. Álláspontja szerint ez az eljárás józan és megfelelő beruházás az üszőnek ebben a kritikus növekedési fázisában – 7-től 9 hónapig tartó periódus – mely sokszorosan visszatérül az állat produktív élettartama alatt, ha megfelelően hagyjuk fejlődni és az első termékenyítési ciklusa elején vesszük tenyésztésbe. Sokszorosan vissza fog ez annak térülni, aki jól csinálja. Ezzel párhuzamosan a gazdasága eredményességét is növeli, mivel hektáronként több húst állít elő.

 

Heartland kutatásokat is végez az üszőcsoportokkal takarmányozási, egészségügyi és reprodukciós témakörökben.

 

Körülbelül 20 projektet valósítottak meg az elmúlt 10 év során – mindenfélét a különféle termékek megtisztítása érdekében végzett FDA projektektől kezdve, nagyszámú egyetemmel való együttműködésig. A tőlük kikerülő adatokat néhány lényeges tézis megalkotásához is felhasználták. Szintén végrehajtottak nagyszámú sajáttulajdonú kísérletet, mivel eddig a pillanatig évtizedek munkájával 34 000 üsző adataival rendelkeznek. Versenyképesek, mert van idejük, tapasztalatuk és vannak adataik.