TENYÉSZTÉSI PROGRAM

A Közgyűlés elfogadta 2015. március 20-án, Kunpeszéren

A szarvasmarhát évezredek óta hasznosítja hústermelésre az ember, de a húsmarha nemesítése csak a XVIII. sz. második felében kezdődött meg Bakewell tevékenységével.

A húsmarha tenyésztés gyors ütemű fejlődése századunkban kezdődött, egyre jelentősebb mértékben járulva hozz a világ népességének élelmiszer-ellátásához. Bár a fejlődő országokban a népesség erőteljes növekedése miatt kizárólag a mennyiségi táplálkozás igényei játszanak szerepet, Európában egyre inkább a marhahús irányába fordul a figyelem viszonylag kedvezőbb élettani hatásai, magasabb biológiai értéke miatt. Magyarországon nagy területek vannak kihasználatlanul, amelyek elsősorban az állattenyésztés céljára, húsmarha tartásra – tenyésztésre hasznosíthatók.

Hazánkban a fajlagos tejtermelés növekedésével párhuzamosan csökken az elegendő tejmennyiség előállításához szükséges tehénlétszám. A húskapacitás szinten tartása, a minőségi árualap növelése húshasznú anyatehén állomány tenyésztésbe állításával érhető el.

A húsmarha extenzív körülmények között is eredményesen tenyészthető hazánk gyenge termőhelyi adottságú vidékein is. Ott, ahol más típusú hasznosítástól nem remélhető jövedelem. Olyan fajtára van szükség, amely az extenzív tartási körülményeket is jól viseli, a világpiacon jó minőségi mutatói miatt magas áron és könnyen értékesíthető, ez által tisztességes jövedelmet hoz tenyésztőjének is.

Ezeknek az igényeknek az egyesületünk által ellenőrzött mindkét fajta, a CHAROLAIS és az AUBRAC fajta is kiválóan megfelel.

A charolais húsmarha a XVII. –XVIII. században Franciaországban alakult ki a helyi hegyitarka változat és a durham (a shorthorn elődje) felhasználásával. A XIX. század közepétől erőteljesen szelektálták nagy testtömegre és faggyúmentes hús termelésére. Jelenleg a legelterjedtebb húsmarha Franciaországban: Mintegy 2 millió tehenet tartanak nyilván az 1864 óta létező és 1919 óta egységes és kiválóan működő tenyésztő szövetségben. A világon mintegy 5 millió charolais anyatehén található. A végtermék előállítására is alkalmas fajták közül a világon a legelterjedtebb. Nagy létszámban megtalálható még Észak-Amerikában, Dél-Afrikában, Ausztráliában és Európa minden országában, bele értve a volt Szovjetunió területét is. E nagy testű, későn érő fajtának legnagyobb értéke a nagy fejlődési erély és a nagy tömegű izomzat. A hízóbikák gyarapodása könnyen elérheti a napi 2000 g-ot is. A charolais tehenek a többi húsfajtával összehasonlítva jó borjúnevelők. Jó legelőn a választott bikaborjak 7 hónapos körüli korukra gyakran elérik a 300 kg-ot, sőt a világhírű őszi Magny-Coursi árverésen a korai bikaborjak közt nem ritka az 500 kg körüli borjú.

Az élesedő piaci versenyben a charolais fajta jelentőségét különleges terméke, a nehéz (650 - 750 kg) végtermék adja. A nagy hizlalási végsúly előnyös, mert egységnyi élősúlyt kevesebb borjú előállítási költség terhel. A hizlalás alatti nagyobb súlygyarapodás pedig a kisebb testű fajtákhoz képest kedvezőbb takarmányértékesítést eredményez. Részben ez az alapja annak is, hogy választott korban viszonylag magas áron exportálható. Kiváló minőségű húsát a legjobb éttermek szakácsai szerte a világban nagyra értékelik.

Az aubrac fajta bölcsője Franciaországban van, ezen belül is az Aubrac-hegységben, amely a Francia-középhegység déli részén található. A XVII. században alakították ki egy Benedek-rendi apátságban, ahol a többi fajtától elzárt tenyésztése folyt. Az itteni geográfiai, ökológiai, klimatológiai körülmények miatt a fajta kiválóan alkalmazkodott az extenzív körülményekhez. Tenyésztésében 1840 és 1880 között a Swiss Brown fajta is szerepet kapott. Az aubrac fajta a franciaországi tenyésztői szerint olyan rusztikus fajta, amely kiválóan alkalmas a hústermelésre is. Egyike azoknak a fajtáknak, amelyek kiváló anyai vonalként hasznosíthatók a hústermelésben, mind fajtatisztán, mind pedig terminál fajtákkal keresztezve.

Hazájában a Massif Central hegység déli részén és a mediterrán régióban igen elterjedt volt a XIX. Század végén és a XX. Század első felében – nem utolsó sorban azért, mivel ekkor a teheneket fejték és tejéből a hegyek között, az állományok mellett kiváló minőségű Laguiole sajtokat készítettek az úgynevezett „buron”-okban, valamint az aubrac ökröket is igen sokra értékelték. A 350-380 ezres tehénlétszáma a második világháború után a specializáció térhódításával a kettőshasznú fajtákra jellemzően látványosan visszaesett. 1979-re a tehénlétszám 56000-re csökkent. Az UNION-AUBRAC 1979-es megalakulásával szakszerűen számba-vették a fajta értékmérő tulajdonságait és új lendületet adtak a fajta menedzselésének. Újra felfedezték az aubrac fajtát! Franciaországban a létszáma 2005-ben már 130 000 és a világ kb. 20 országában tenyésztik.

A térnyerése a kiemelkedő anyai tulajdonságai mellett alacsony súlyban is tapasztalható kiváló húsformáinak és a charolais fajtával alkotott kiugróan jó kombinálódó képességének köszönhető.

  1. FAJTASTANDARD

    1. Charolais

      1. A fajta leírása

A charolais nagy testű, nagy növekedési erélyű, későn érő és könnyen kezelhető szarvasmarha. Általában egyszínű fehér, tejfel-, vagy zsemlesárga, nagyon ritkán alig észrevehető folttal. Ritkán előfordul a durham fajtára emlékeztető, egyszínű fedettebb barnás-sárga szín, mely nyáron kivilágosodik. A feje aránylag kicsi, rövid, széles. A rágóizma (pofája) erős, a szutyakja széles és egyszínű rózsaszínű. Szarvai fehérek, kerekek, előre íveltek. Szarvatlan változata is van. A mellkasa mély, válla, lapockája kerek, háta nagyon izmolt, a vesetájék nagyon széles és vastag. A csípők nem kiugróak, de nagyon szélesek, ugyanígy a far is. A combok kerekek és jól lehúzódóak. A lábai viszonylag rövidek, szabályosak. A végtagok nem túl finomak. A hátulsó lábak néha enyhén kardosak.

      1. A fajta típusai

A charolais fajtát az Egyesület tenyésztői a Charolais Tenyésztők Világszövetsége irányelveinek (Charolais International) figyelembe vételével, a közvetlenül meghatározott tenyészcélnak megfelelően a következő típusokban tenyésztik:

        1. Tenyésztői típus ( type d' elevage )

A fajtatiszta tenyésztés típusa. Az ebbe a típusba sorolható állat a kortársak átlagánál magasabb, szellősebb. (Az 1993-ban mért adatokat figyelembe véve a tehenek 132 cm-es hazai átlagos marmagasságát legalább 2-3 %-kal [3-4 cm] meghaladja, míg a ferde törzshossz 3-4 %-kal [6-8 cm] nagyobb, átlagos mellkas körméreti adatok mellett.) Kevésbé kelti robusztus állat benyomását. A nagytömegű izomzat egyenletes elhelyezkedésű, láthatólag nem kötegelt. Inkább későn érő és nagyobb végsúlyra hizlalható. Jellemzője a vékonyabb csontozat. A nagytestű, széles medencéjű tehén és a nyúlánk, nem túl széles, vékonycsontú borjú nagy valószínűséggel biztosítja az ellés kifejezetten könnyű lefolyását. Az e típusba tartozó bikákkal fedeztetett két éves charolais üszőknél nagy valószínűséggel elkerülhetők az ellés körüli bonyodalmak. Az idesorolható tenyészállatok anyai tulajdonság szempontjából is értékelésre kerülnek.

        1. Hentes típus ( type d' boucherie )

Az ebbe a típusba tartozó egyedek tenyészbikáit elsősorban keresztezés céljára használjuk. Ezek az apaállatok az átlagnál mélyebbek, dongásabbak, ugyanakkor nem érik el az átlagos magasságot. (Az idetartozó tehenek 132 cm-nél alacsonyabbak, ugyanakkor a mellkas körméreti adatai legalább 6-10 cm-rel haladják meg az átlagot – hasonló kondíciót feltételezve.) A váll és farizomzat kifejezetten erőteljes, a nyak kissé rövidebb, csontozata vastagabb. Összhatását tekintve robusztus benyomást kelt. E típusnál is feltétlenül szükséges és fontos, hogy a nehézellést ne örökítsék.

        1. Köztes típus

A tenyésztői és a hentes típus közötti átmenetet alkotja.

        1. Amerikai típus.

Hosszú lábú, hosszú törzsű, ugyanakkor vékonyabb csontozatú, kevésbé széles, a tenyésztői típusnál valamivel kevésbé izmolt állatok tartoznak ide. A típusok közül a legextenzívebb, a ranch tartást jól bírja, könnyen ellik. Sok közötte a szarvatlan.

        1. A kifejlett állatok testméretei a következők:

Jellemzők

Nemzetközi adatok

Hazai adatok*

Tehén

Bika

Tehén**

Bika***

Átlag

cm

Szórás

cm

Átlag

cm

Szórás

cm

Átlag

cm

Szórás

cm

Átlag

cm

Szórás

cm

Marmagasság

132

4

145

5

132

4

142

5

Mellkas körméret

210

10

230

10

200

10

236

10

Mellkas szélesség

60

5

70

5

69

6

Mellkas mélység

73

5

80

5

80

3

Farszélesség I.

60

5

65

5

63

4

Farszélesség II.

55

5

70

5

55

4

68

4

Farhosszúság

50

5

60

5

56

3

Törzshossz (a hazai ferde!)

160

10

190

10

180

11

194

10

Szárkörméret

21

2

27

2

27

2

Kg

Kg

Kg

Kg

Élősúly

750

100

1200

100

680

80

1000

100

  • = 1993-94-ben ** = 650 tehén testmérete alapján *** = 50 bika testmérete alapján

        1. A fajta-átalakító keresztezés alá vont, valamint a végtermék előállítás céljára használatos tehénállomány külleme nem egységes. Az egyedek fenotípusa végső soron lehet bármilyen húshasznú fajtajellegű, vagy azok keveréke is, de a fajta-átalakító keresztezés fokától függő mértékben átüt rajtuk a charolais jelleg.

    1. Aubrac

      1. A fajta leírása

        1. Szín: Egyszínű "vadas", átmenet a vörösbarna és a szürke között, de árnyalt is lehet a búzaszíntől a szürkésfehérig. Felnőtt korban, az ivari hormonok termelődésének fokozódásakor a vállakon és a faron feketébe hajlóan sötétebb a tónusa, főleg bikákon és kasztrált egyedeken (tinókon). Az elülső lábak közel fekete színűek is lehetnek. A lábak, combok belső oldala, a mellkas lábak közötti része, a has alja jellemzően világosabb árnyalatú, mint az egyed testének jellemző színe. Nagyon jellegzetes mintegy háromujjnyi fehérbehajlóan világos sáv látható a szutyak felett, ami a bikák ivarérésével jellemzően eltűnik. Szélsőségek: a nyálkahártya, a végbélnyílás széle, az ajkak, a farokbojt, a körmök, a szarvak vége és a fülek szélei feketék. Bikáknál a vaszora is fekete.

        2. Szarvak: ferdén, enyhén felfelé-előre irányuló, majd a test felé visszaforduló. Csúcsa fekete, alapi részén lehet a legfehérebb.

        3. Fej: A száj (szutyak), a szemhéjak széle és a szempillák feketék, ezeket fehér ívkoszorú veszi körül. A nyelv pala színű. A szeme ún. andalúziai („kifestett szem”). A fej elülső része a fültől az orrig lapos és egyenes, a homlok négyzet alakú, a homlokkoszorú széles és gyakran göndör, a fülek átlagos nagyságúak, finomak, fekete szőrszálakkal a végükön. Szép, kifejező fej, amely rövid és széles pofában végződik.

        4. Láb, lábvégek: finom és rövid, csontozata kifejezett szilárdságot mutat és tükrözi a tenyészcélt. A köröm körben fekete, csánkja széles és kifejezett.

        5. Farok: finom és hosszú, jó faroktűzésű, fekete farokbojtban végződik.

        6. Test: a nyak rövid, a has és az ágyék széles. Fejlett és széles a far és a csípő. Egyenes hát-ágyék kötés, mély mellkas és dongás bordák. A lebernyeg fejletlen. Izmolt far. A comb széles, de nem kikerekedett, ugyanakkor az alcomb csánkra húzódó.

        7. Nem törzskönyvezhetők a következő küllemi jegyekkel rendelkező egyedek:

          1. Túlzottan kifejezett izmoltság,

          2. Fehér vagy vörös fedőszőrök a farokbojton,

          3. Fehér foltok a has alján vagy a nyelven,

          4. Füstös orr,

          5. Elülső és hátulsó lábhibák,

          6. Csuka- és pontyszáj.

      1. Testméret adatok

        1. Az aubrac a közepes testű fajtakörbe tartozik.

          1. A tehenek kifejlett kori élősúlya viszonylag széles határok között mozog (550-800 kg). Jellemző marmagasság 125 cm.

          2. A bikák kifejlett egyedeire 900-1200 kg-os súly jellemző. Marmagasság 130 cm.

  1. A TENYÉSZTÉS JELENLEGI HELYZETE ÉS CÉLKITŰZÉSEI

    1. A magyarországi charolais és aubrac tenyészetek főbb mutatói:

      1. Charolais:

A Magyarországon tenyésztett charolais és charolais keresztezett tehenek száma 2014-ben kb. 10500 db.,

ebből charolais 3500 db
charolais keresztezett 7000 db

Magyarországon az egyedek között minden típus megtalálható. A tenyészetek között is megindult bizonyos szakosodás a típusok tenyésztésében.

Vemhesülési %

tehén:82 % a nyitó tehénlétszám arányában,

üsző : 95 % a tenyésztésbe állítottak arányában

205 napra korrigált választási súly

bika: 240 kg

üsző: 220 kg

Hasznosult szaporulati % 92,5 % (Az élve született szaporulat arányában)

Bikák hizlalás végére elért életnapi gyarapodása (mely nem mindig azonos a tenyészbika nevelés tesztelési szakaszával): 1250 g

Csontos hús aránya: 61 %

A felsorolt adatok átlagos körülmények között valósulnak meg. Mivel az évjáratok hőmérsékleti és csapadék viszonyai erősen eltérhetnek, valamint a tenyészetek éghajlati, domborzati viszonyai is nagy eltéréseket mutathatnak, ezért a felsorolt adatok tájékoztató jellegűek. Így az egyedek teljesítményét az adott tenyészet átlagához kell viszonyítani, de előnyben kell részesíteni az egyedmodellen alapuló tenyészértékbecslés eredményeit.

      1. Aubrac

        1. Magyarországra 2003 őszén érkeztek az első aubrac üszők, ezért termelésüket a nemzetközi szakirodalomban talált adatokkal jellemezzük.

        2. Az aubrac fajta sikerének fő okai

          1. Gyenge termőhelyi adottságú, hátrányos, gyenge területeken tartható: nagy tengerszint feletti magasságon, szélsőséges domborzati és éghajlati viszonyok közt, feltétlen legelőterületen.

          2. Jó a kondíciótartó képessége: Képes szűkös takarmányozási időszakban a test zsírtartalékainak hatékony lebontására, valamint kedvező táplálkozási időszakban azok hatékony felépítésére.

          3. Gyengébb minőségű táplálóanyaggal beéri: nagyon jól értékesíti a rostdús takarmányokat.

          4. Nagyon jó a reprodukciós teljesítménye, a vemhesülési százalék. Az első két ellés közötti idő 378 nap. Franciaországi tenyészetekben a tehenek több mint 17 %-a idősebb 10 évesnél, s ezzel az eredménnyel a hasznos élettartama kiemelkedően jónak számít.

          5. Nagyarányú könnyű ellése (91 % segítség nélkül ellik) lehetővé teszi erősen izmolt charolais bikák alkalmazását is.

          6. A charolais fajtával kiválóan kombinálódik (szuperdominancia!).

          7. Kiválóan alkalmas a kizárólag szoptatásos borjúnevelésre: jó tejtermelő, borjúnevelő képessége révén az ún. nehézborjú eladása jelentős.

          8. A fajta valóban alkalmazkodott a kitett legelőn való járáshoz: erős lábak, fekete körmök, szabályos végtagok jellemzik.

          9. Nagyon jó az ellenálló képessége a hőmérséklet-változásokkal, valamint a stresszel szemben.

          10. A megszületett borjak nagyon életrevalóak.

          11. A fajta igen keresett hizlalásban nyújtott nagyon jó növekedési erélye, valamint egészséges és ízletes húsa miatt.

        3. Jellemző adatok

          1. Születési súly: üsző: 36 kg, bika: 39 kg

          2. Választási súly: 243,6 kg

          3. 210 napra korrigált súly: üsző: 231 kg, bika: 255 kg

          4. Saját hizlalási kísérleteinkben, mely az állatok 18 hónapos koráig tartott, a súlygyarapodás a szükséglethez igazodó, ad libitum mennyiségű takarmányozás esetén, 18 állat átlagában 1380 gramm volt naponta, ami a charolais kontroll csoport gyarapodásának 90,5-át jelentette.

          5. Vágási % (14-16 hónapos bikák): 63%

          6. A francia hagyományoknak megfelelően két éves korban veszik tenyésztésbe és e tekintetben a charolaisval együtt az élen áll. (Franciaországban 32-39 hónapos kor között ellik az aubrac 83 %-a, míg a charolais 81 %-a)

    1. Tenyésztési cél

      1. Charolais

Az Egyesület célja, hogy a charolais fajta gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságait Magyarország egész területére kiterjedő módon tovább javítsa‚ s azokat céltudatosan hasznosítsa. A charolais különböző típusai és változatai kiegészítik egymást, mivel különböző tenyésztői igényeket elégítenek ki, hiszen eltérő környezetben eltérő típussal a legeredményesebb a termelés. Magyarországon is néhol jelentősen eltérő környezeti viszonyok: talajadottságok, domborzati és csapadékviszonyok (genotípus-környezet interakció) hatására az eltérő termelési környezetek termelési eredményei között 20-25%-os különbség is lehet. Ez a hatás megjelenik az állatok csontozatában, rámájában, a borjak átlagos választási súlyában. A nagysúlyra hizlalható, későn faggyúsodó, ugyanakkor gazdaságosan termelni tudó húsmarha előállítása érdekében arra kell törekedni, hogy átlagos hazai termelési körülmények között az állatok tenyésztési és termelési mutatói az alábbiak szerint alakuljanak (az eltérő típusok ettől eltérhetnek, amit a tehenek minősítésekor figyelembe kell venni):

        1. A tehénállomány

          1. 85 %-a vemhesüljön a termékenyítési időszak alatt,

          2. Az ellések lefolyása döntően 1 (“könnyű, segítség nélkül”), vagy 2 (“normál”) kategóriájú legyen,

          3. A két ellés közötti idő 420 napnál rövidebb legyen,

          4. A borjúnevelő képessége jó legyen. Nem aszályos, jó évjáratban – a borjak pótabrakolását követő – választáskor a 205 napra korrigált súly haladja meg a 260 kg-ot bikaborjak esetében, míg az üszőborjaké legalább a 230 kg-ot érje el.

        2. A vágóállat kiválóan izmolt, jó húsminőségű márványozott húsú, javuló csontos hús arányú ( legalább 62 % ) legyen, minden piacon jól értékesíthető végterméket állítson elő. Tömegtakarmányokra alapozott hizlalási módszerrel 15-18 hónapos hizlalás végi kor esetén napi átlagban 1300 g gyarapodást érjen el (bika 600-700 kg, üsző 550-650 kg). Az EUROP minősítés szerint a vágott bikák legalább 90 %-a „U” minősítésű, a faggyússág 2-3 pont értékű legyen.

        3. Az üszők a fajta viszonylag későn érő jellegének megfelelően, 18-24 hónapos korban kerüljenek tenyésztésbe vételre.

        4. A tenyészbika a tenyészcélnak megfelelő tulajdonságokat jól örökítse, és ez hosszú hasznos élettartammal párosuljon,

        5. Az állomány jó alkalmazkodó-képességű legyen, ami a betegségekkel szembeni jó ellenálló képességgel is párosuljon,

        6. A fajta extenzív viszonyok között is minél jobban hozza felszínre genetikai értékét, pl. tartsa a kondícióját, jól vemhesüljön stb.

        7. A fajta könnyen kezelhető, jó gulyatűrő képességű, nagy gyarapodó képességű és kiváló húsminőségű, amit a folyamatosan kiemelkedő értékesítési biztonság és árszínvonal is bizonyít.

      1. Aubrac

        1. Az Egyesület célja, hogy az aubrac fajta gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságait Magyarország egész területére kiterjedő módon tovább javítsa‚ s azokat céltudatosan hasznosítsa.

          1. A tehénállomány

            1. 90 %-a vemhesüljön a termékenyítési időszak alatt,

            2. Az ellések lefolyása döntően “segítség nélkül”, vagy “kis segítséggel” kategóriájú legyen,

            3. A két ellés közötti idő 390 napnál rövidebb legyen,

            4. A borjúnevelő képessége jó legyen. Nem aszályos, jó évjáratban – a borjak pótabrakolását követő – választáskor a 205 napra korrigált súly haladja meg a 240 kg-ot bikaborjak esetében, míg az üszőborjaké legalább a 210 kg-ot érje el.

          2. A vágóállat kiválóan izmolt, jó húsminőségű márványozott húsú, javuló csontos hús arányú ( legalább 62 % ) legyen, minden piacon jól értékesíthető végterméket állítson elő. Tömegtakarmányokra alapozott hizlalási módszerrel 15-18 hónapos hizlalás végi kor esetén napi átlagban 1250 g gyarapodást érjen el (bika 600 kg, üsző 550 kg). Az EUROP minősítés szerint a vágott bikák legalább 90 %-a „U” minősítésű, a faggyússág 2-3 pont értékű legyen.

          3. Az üszők a fajta viszonylag későn érő jellegének megfelelően, 18-24 hónapos korban kerüljenek tenyésztésbe.

          4. A tenyészbika a tenyészcélnak megfelelő tulajdonságokat jól örökítse, és ez hosszú hasznos élettartammal párosuljon,

          5. Az állomány jó alkalmazkodó-képességű legyen, ami a betegségekkel szembeni jó ellenálló képességgel is párosuljon,

          6. A fajta extenzív viszonyok között is minél jobban fejezze ki a genetikai értékét, pl. jól tartsa a kondícióját, nagy arányban vemhesüljön stb.

          7. A fajta könnyen kezelhető, jó gulyatűrő képességű, az e tekintetben legjobbakat megközelítő nagy gyarapodó képességű és kiváló húsminőségű, amit a vágási tapasztalatok is bizonyítanak.

    1. Tenyésztési módszer

A charolais és az aubrac fajták fajtatisztán és különböző keresztezési konstrukciókban kerülnek tenyésztésre. A magyarországi populációk mérete miatt szükség van a nemzetközi tenyésztés eredményeinek (kiváló tenyészértékű, előnyös küllemű tenyészállatok) a felhasználására is. A fajtatiszta állomány genetikai színvonalának javítása és a különböző keresztezési konstrukciókban használt tenyészállatok tenyészértékének a növelése érdekében a következő módszereket alkalmazzuk.

      1. Vonaltenyésztés

A fajtatiszta tenyésztésen belől a charolais fajta gazdasági értékének a növelése érdekében a vonaltenyésztés jelentős szerepet kap, így kiemelt figyelmet kell fordítani a tenyésztői és a hentes típus néhány vonalára‚ s a szarvatlan változat további rögzítésére. A hentes típusba tartozó apák kiváló befejező keresztezési partnerei minden típusú húshasznú anyatehén állománynak, ugyanakkor felhasználhatók a tejhasznú állományok mínusz variánsainak termékenyítésére is.

      1. Családtenyésztés

A nagy tenyészértékű tehenek leszármazottainak továbbtenyésztése, csoportos pároztatással a nagy genetikai érték homogenizálása. A módszert segíti az embriótranszfer technikájának magyarországi elterjedése.

      1. Sperma import

Csak abban az esetben remélhetjük az adott értékes vonal jelentősebb elterjedését hazánkban is, ha sikerül tőle jó minőségű tenyészbika utódot nevelni. Kiváló ivadékvizsgálati eredménnyel rendelkező tenyészbikák szaporító anyagának importja indokolt a törzsállományokra, továbbá a bikanevelő tehenek célpárosításához, egy bizonyos tenyészcél elérése érdekében is.

      1. Embrió kimosás és beültetés

A genetikai előrehaladás biztosításának hatékony, bár igényesebb módszere a célpárosításokból külföldön és hazánkban kinyert embriók itthoni beültetése, amely alkalmazása, költségei és eredményessége alapján indokolt..

      1. Tenyészállat import

A tenyésztési körülmények miatt a tenyészetek spermafelhasználása általában csak 5-10 %, ezért a genetikai színvonal javításának – hatékonysága miatt – legbiztosabb módszere a tenyészállat import. A következő nemzedékre gyakorolt hatásánál fogva különösen indokolt az elismerten jó tenyésztőktől, átlagnál jobb ősöktől származó, az átlagnál jobb tenyészértékű és saját teljesítményű fiatal tenyészbikák behozatala – az állategészségügyi követelmények fokozott betartása mellett.

      1. A tenyészállat, valamint a szaporítóanyagok importja esetén a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 129/2004. (VIII. 25.) számú FVM rendeletében meghatározottak és az Egyesületünk erre vonatkozó külön szabályzata szerint kell eljárni.

      2. A hazai termelésű szaporítóanyagok előállítására vonatkozóan a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 129/2004. (VIII. 25.) számú FVM rendeletében meghatározottak az irányt mutatóak.

      3. A 2.2.1. és pontokban megfogalmazott célok elérésének módjai:

        1. Fajtatiszta tenyésztés

“A” főtörzskönyves tenyészállatok különböző módszerű párosításából származó borjak előállítása

        1. Fajta-átalakító keresztezés

“B1”, „B2”, vagy „B3” melléktörzskönyves nőivarú szarvasmarha párosítása “A” főtörzskönyves tenyészbikával. A születő borjak charolais vérsége generációról – generációra magasabb, mint az anyáé. Az üszőborjak tenyésztésbe kerülhetnek.

        1. Végtermék előállítás

“B1” melléktörzskönyves nőivarú szarvasmarha párosítása “A” főtörzskönyves tenyészbikával. A születő borjak kizárólag vágóra kerülnek értékesítésre.

    1. Szaporítás, termékenyítés

A húsmarha tartás eredményességének az egyik elengedhetetlen feltétele a megfelelő arányú termékenyülés, hiszen az anyatehén egyedüli hozama a borjú.

      1. A gazdaságosság szempontjainak a figyelembe vételével az egyidőszakos termékenyítésre kell törekedni, ami három hónapig tart és a helyi körülmények figyelembe vételével február, március hónapokban kezdődik. Törzstenyészetekben a minősített (“bikanevelő” [RR2], stb.) tehenekkel és az értékesebb állománnyal a termékenyítési időszak elején kizárólag mesterséges termékenyítés történik (import, vagy a hazai legjobb bikák szaporítóanyagának a felhasználásával), majd háremszerű fedeztetésre kialakított gulyákban természetes utófedeztetés folyik.

      2. A fedeztetési idény elején az állomány további része is lehetőleg mesterséges termékenyítésre kerül (tavaszi ellési időszak esetén kihajtásig). Itt kerül felhasználásra az ITV-be bevont, fiatal, hazai nevelésű bikák spermája is. Ezt követően 30-35 tehenes háremek kialakításával természetes fedeztetés folyik.

      3. Az üszőknél a termékenyítést, vagy fedeztetést – azért, hogy ellésükre a tehenek ellése előtt nagyobb figyelmet fordíthassunk – a teheneknél két héttel korábban kell elkezdeni.

      4. Embrió kimosás minden ”A” törzskönyves, DNS mintával rendelkező üszőből és tehénből lehetséges. Az embrió kimosás megkötöttségek nélküli engedélyezését a genetikai előrehaladás meggyorsításának jelentősége indokolja. Ugyanakkor az embrió kimosás ténye nem jelenti automatikusan az állat “Embrió donor” minősítési kategóriába (RR4) sorolását!

  1. A KÜLLEM MEGÍTÉLÉSE

A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete a francia (Institut d’Elevage által kidolgozott) küllemi bírálati rendszert alkalmazza, melynek részleteit a Küllemi Bírálati Szabályzat tartalmazza.

  1. TENYÉSZBIKA HASZNÁLAT

    1. A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületének tagjai charolais és aubrac tenyészbikákat használhatnak. Egyedi elbírálás alapján, kivételes okból hozzájárulhat az elnökség más fajtájú tenyészbika – időben és térben korlátozott – használatához is.

    2. A használt tenyészbikák követelményei

      1. Természetes fedeztetés esetén

        1. Központi lajstromszámmal és érvényes “Tenyésztésre alkalmas” minősítéssel rendelkezzen.

        2. A fedeztetési idény kezdete előtt megfelelő tenyészkondícióba kell hozni a tenyészbikákat.

        3. Célszerű elvégezni a genitáliák fenotípusos és diagnosztikai vizsgálatát, ideértve az ondó minőség-vizsgálatát is.

      2. Mesterséges termékenyítés esetén

        1. A 4.2.1.1. pontban leírtakon kívül a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete mesterséges termékenyítésre alkalmas minősítésével is rendelkeznie kell, amit a NÉbiH engedélyezett. A minősítés rövidítése (AI) az egyed származási igazolásán feltüntethető.

        2. Ameddig nem állnak rendelkezésre több tenyészetből származó és értékelhető mennyiségű ivadékvizsgálati, tenyészérték információk a borjai ellésének lefolyásáról, addig a felhasznált sperma adagok száma nem haladhatja meg az 1000 -t.

        3. Tekintettel a csekély számú hazai húsmarha sperma felhasználásra, az egy-egy tenyészbikától előzetes ivadékteljesítmény vizsgálati eredmények nélkül letermelt sperma mennyisége nem haladhatja meg az 5000 adagot.

    3. Fajtatiszta tenyésztés és fajta-átalakító keresztezés esetén:

      1. Törekedni kell a háremszerű pároztatás körülményeinek a biztosítására,

      2. Ha ez technikailag nem kivitelezhető, akkor a borjak apaságát származásvizsgálatokkal kell azonosítani.

  1. A TENYÉSZÁLLATOK TÖRZSKÖNYVI OSZTÁLYBA SOROLÁSA

Feltételeit a Törzskönyvezési szabályzat tartalmazza.

    1. „A” főtörzskönyv

Az „A” főtörzskönyv osztályai:

      1. „A3” főtörzskönyvi osztály

      2. „A2” főtörzskönyvi osztály

      3. „A1” főtörzskönyvi osztály

    1. „B” melléktörzskönyv

      1. “B3” melléktörzskönyvi osztály

      2. “B2” melléktörzskönyvi osztály

      3. „B1” melléktörzskönyvi osztály

  1. A CHAROLAIS TENYÉSZETEK MINŐSÍTÉSE

Az állományban tartott tenyészállatok genetikai értékétől, az adatgyűjtés körétől, a további genetikai előrehaladás érdekében megtett erőfeszítésektől függően – a tenyésztő kérésére – maguk a tenyészetek is minősítésre kerülnek. Két minőségi kategória kerül kialakításra:

    1. A törzstenyészet: az egyesület által annak minősített tenyészet

      1. A törzstenyészetté nyilvánítás feltételei:

        1. Legalább 30, legalább “A” törzskönyves charolais tehén van együtt tartva, melyek a törzstenyészetté nyilvánításért folyamodó tenyésztőnél - az egyesület ellenőrzésében - már legalább kétszer ellettek. (Köztük legalább 10 olyan, mely bikaborja megfelel az STV-be állítás előfeltételeinek.)

        2. A tenyészetben gyűjtött adatok pontossága és köre megfelel a törzskönyvezési szabályzatban leírtaknak.

        3. Rendelkezésre álló tenyészérték adatok átlagának el kell érniük a hazai átlagot.

        4. Mesterséges termékenyítés aránya – ismert és javító hatású charolais bikák használatával – eléri az évenkénti 10 %-ot (a saját tenyészértékkel nem rendelkező bikáktól történő spermafelhasználás ezen felül értendő) az átlagos tehénlétszámhoz viszonyítva.

        5. Pedigrés állománnyal rendelkezik, azaz a tenyészet minden egyes olyan állata, mely megfelel a Származási igazolás kiadhatósága (Törzskönyvezési szabályzat szerinti) feltételeinek, valóban rendelkezik az Egyesület által kiadott pedigrével – még az üsző tényleges tenyésztésbe állítása előtt. E feltétel szabályszerű teljesülésének ellenőrzésére az esedékes Törzstenyészeti szemle alkalmával kerül sor.

        6. Tetoválást (az elvárt 10 számjeggyel) vagy chip beültetést (a beültetést követő 3 hónapon belül bejelentve) alkalmaz, új törzstenyészet visszamenőleg a felnőtt állatokba is.

        7. Ha van ITV, akkor ITV spermát törzstenyészeteknek kötelező fogadni, legalább 1 bikától, létszámarányosan.

        8. A törzstenyészeti címért folyamodó tenyészetnek legalább egy teljes, lezárt évben, és a tehenek második ellését követően bizonyítania kell, hogy a törzstenyészetté nyilvánítás általános előírásainak megfelel. Amennyiben a folyamodó tenyészet megfelel ezeknek az általános feltételeknek, törzstenyészet-jelöltté válik. A szemlét tartó bizottság esetileg jogosult annak eldöntésére, hogy a tenyésztő a Központi STV-ben, esetleg más törzstenyészetben mennyi növendékbikát állíthat be STV-ba, .

        9. Törzstenyészetté leghamarabb egy év elteltével nyilváníthatja a bizottság a jelöltet. Ennek további előfeltétele minimum 12 pont összegyűjtése a következők szerint: A tenyészetben legalább kilenc pont értékű minősített tenyészállata legyen a Törzskönyvezési szabályzat 6.1.8. pontja alapján. A Bizottság dönthet maximum 3 pont adományozásáról a vizsgált időszak alatt kiállításokon, közösségi marketing tevékenységekben való részvétel mértékétől függően.

        10. A bírálatba bevonható tehenek körét a Törzskönyvezési szabályzat tartalmazza.

      2. A törzstenyészetté nyilvánított tenyészetekben legalább kétévente törzstenyészeti szemlét kell tartani.

        1. Az ügyvezetés által előzetesen elkészített elemzések igénybevételével kiválogatott bikanevelő, elit bikanevelő, embriódonor és jelölt tehenek küllemi bírálaton esnek át.

        2. A szemle eredménye szerint nyeri-, vagy veszíti el, illetve hosszabbítja meg a tenyészet a “Törzstenyészet” címet.

      3. A törzstenyészetté nyilvánító bizottság összetételét a Törzskönyvezési szabályzat részletezi.

    2. Nem törzstenyészet: Minden olyan tenyészet, melyet az egyesület nem minősített törzstenyészetté és tagja az egyesületnek.

    3. Az aubrac fajtát jelenleg Magyarországon csak két tenyészetben tenyésztik, ezért körükben még nincs szükség a „törzstenyészet” minősítés bevezetésére.

  1. TENYÉSZÁLLATOK MINŐSÍTÉSE

    1. BREEDPLAN tenyészértékbecslő modell alkalmazásával

A tenyészállatok minősítése kiegészítő információt nyújt a tenyészetek és tenyésztők számára, s független a törzskönyvi besorolástól, csupán a tenyésztői munka tervezéséhez szolgál kiegészítő információkkal.

      1. A BREEDPLAN a BLUP (Legjobb Lineáris Torzítatlan Becslés) egyedmodellre épülő húsmarha tenyészértékbecslési módszer. A New England Egyetem és a New South Wales Mezőgazdasági Intézet Állatgenetikai és Nemesítési Csoportja (AGBU) fejlesztette ki Ausztráliában.

      2. Nagyszámú tulajdonságot kezel egy időben, ezek a különböző életkorban mért testsúly, az ellés lefolyása, termékenység és vágóérték adatok.

      3. Különválasztja a tulajdonságokat közvetlenül befolyásoló gének hatását és az anyai hatást – ott, ahol ez fennáll.

      4. A modell leírása:

Yijkln = bi + aj + mk + pk + hl + neijkl

Yijkln =a j-edik egyed megfigyelése, amit a k-adik anya nevelt az i-edik korcsoportban, melyet az l-edik bika-tenyészet kölcsönhatás befolyásolt

bi = az i-edik korcsoport

aj = a j-edik egyed tenyészértéke

mk = a k-adik anya hatása

pk = a k-adik anya állandó környezeti hatása

hl = az l-edik bika-tenyészet kölcsönhatás

n = a heterogén variancia multiplikatív korrekciója

eijkl = a hiba, vagy maradék

      1. A program figyelembe veszi az:

        1. Anyai hatást

        2. A bika-tenyészet kölcsönhatást

        3. Tulajdonságoktól függően eltérő korcsoportokat alakít ki

        4. „Multitrait” modell, azaz korrelációk ismeretében, egyéb adatok alapján is becsül tenyészértéket

        5. A fajta saját populációgenetikai paramétereivel (h2, r, R) számol, keresztezett állományokban az azonos genotípusúakat hasonlítja össze

        6. Beépíti a külföldi tenyészértéket

        7. Heterogén varianciával számol

        8. Genetikai csoportokat képez

          1. Keresztezett állatoknak is képes – egy adatbázison belül – tenyészértéket számolni

        9. A program megfelelő alapadatok esetén az alábbi tulajdonságok tenyészérték számítására kész: (► az MCTE részére számított tenyészértékeket jelöli.)

Súly

Termékenység

Carcass

►Születési súly (opcionális)

►Herekörméret

Hosszú hátizom vastagsága

►200-napos tejtermelés

Termékenyítési időszak kezdetétől (hárembe osztás) ellésig eltelt idő

Faggyúborítottság

►200-napos súlygyarapodás

►Vemhességi idő (egyedi pároztatás)

Vágási %

►400-napos súly

►Ellés lefolyása

Márványozottság

►600-napos súly

►Kifejlettkori súly

        1. A program részletes ismertetése megtalálható a http://breedplan.une.edu.au Internethelyen

      1. A tehenek minősítése

        1. Bikanevelő tehén (RR2 = Reproductrice Reconnue 2)

Bikanevelővé minősíthető az a “A2” ill. „A3” főtörzskönyvi osztályba sorolt tehén, amely megfelel a törzskönyvezési szabályzatban rögzített követelményeknek.

        1. Elit bikanevelő tehén (RR3 = Reproductrice Reconnue 3)

Elit bikanevelő az a “A3” főtörzskönyvi osztályba sorolt tehén lehet, amennyiben megfelel a törzskönyvezési szabályzatban rögzített követelményeknek.

        1. Embrió donor tehén (RR4 = Reproductrice Recommandée Femelle de Souche)

Az “embrió donor tehén”-né minősítés feltételeit a törzskönyvezési szabályzat tartalmazza.

        1. Aranytörzskönyves tehén (AT = aranytörzskönyves tehén)

Az “aranytörzskönyves tehén”-né minősítés feltételeit a törzskönyvezési szabályzat tartalmazza.

      1. A tenyészbikák minősítése

Az aubrac fajtát tenyésztő tenyészeteknek a charolais fajtára vonatkozóan leírt egyéb szempontok figyelembevétele mellett a tehénlétszámuk 20 %-os mértékéig van joguk évente a növendékbikák STV-be állítására.

        1. Hazai tenyésztésű charolais tenyészbika alanyi jogon csak törzstenyészetből kerülhet ki.

        2. Törzstenyészeti és -jelölti minősítéssel nem rendelkező tenyészetekből származó charolais bikaborjak – maximum az elnökség által külön határozatban rögzített létszám erejéig (darab/tenyészet) – is KSTV-be állíthatóak az Ügyvezetés hatáskörében. A külön eljárás díját az elnökség állapítja meg külön határozatban. A KSTV-be állítás indokai lehetnek:

          1. Nagy tenyészértékű szülők célpárosításából nyert embriókból, mesterséges termékenyítésből születő bikaborjúról van szó,

          2. A borjúnak olyan tulajdonsága van, mely megőrzése különösen fontos a hazai charolais tenyésztés számára.

          3. A borjú fejlettsége nyilvánvalóan meghaladja a fajta magyarországi átlagát, mind küllem, mind gyarapodás tekintetében.(Amennyiben nincs a tenyészetben a választási index számítás bázisát képező időintervallumban született kortárs bikaborjú, akkor a 2.2.1.1.4. pontban meghatározott 260 kg az index képzés viszonyítási bázisa.)

        3. Minősítés származás alapján

          1. Minden STV-be szánt választott borjú származását egyértelműen igazolni kell. Az állatok DNS mintáit a NÉbiH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságán kell tárolni, vagy az elvégzett származásvizsgálatok eredményét igazoló DNS kártyát kell a tenyésztőszervezetnek és a szakhatóságnak megküldeni. A mesterséges termékenyítési engedély kiadásának előfeltétele a bika DNS vizsgálaton alapuló származás-ellenőrzése, az igazolás és a DNS kártya szakhatóság részére történő benyújtása.

          2. Csak „A2” és „A3” főtörzskönyvi osztályba sorolható növendékbika lehet tenyészbika.

        4. Minősítés saját teljesítmény alapján

        5. Ivadékvizsgálat alapján

          1. Közvetlen módon

            1. Borjai születési súlya, ellés lefolyása alapján

            2. Borjai választásig történő gyarapodása alapján

            3. Borjai választástól történő gyarapodása alapján

            4. A borjai külleme alapján

          2. Közvetett módon (anyai tulajdonságok örökítése alapján)

            1. Leányai elléseinek lefolyása alapján

            2. Leányai borjai választási átlagsúlya alapján

      1. A tenyészállatok minősítésének részletes leírását a Törzskönyvezési szabályzat tartalmazza.

  1. SAJÁTTELJESÍTMÉNY VIZSGÁLAT

Kívánatos minden megfelelőnek tűnő választott bikaborjú saját teljesítményét megvizsgálni. Minél nagyobb a szelekciós bázis, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a nagy genetikai értékű állatok nem vesznek el a tenyésztés számára. Abban az esetben, ha nem kerül az összes bikaborjú saját teljesítmény vizsgálatra (STV), a bekerülő állatokat előszelekciónak kell alávetni. Lényeges szempontjai a máshol felsoroltakon kívül:

  • Értékes származás

  • Minimum 180 kg 205 napos választási súly, 80 %-ot elérő és azt meghaladó választási index,

  • A beállításkori súly alapján maximum napi 2000 grammos gyarapodást feltételezve reálisan elérhető legyen a 400 napra korrigált 400 kg (8.4.1.) súlyküszöb,

  • Általában az átlagot elérő és/vagy valamely tulajdonságban kiemelkedő tenyészérték (amennyiben a beállításkor rendelkezésre áll)

  • Megfelelő küllem. A borjakat STV-be történő beállításkor negatív (leggyengébb izmoltságú és jelentősen hibás küllemű állatok kizárását célzó) szelekción alapuló küllemi bírálatnak kell alávetni.

A tenyésztők igényeinek mind teljesebb kiszolgálása érdekében a fiatal tenyészbikák előállítása intenzív és edző módon is történhet.

A vizsgálatra beállított bikák minősítését a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete jogosult alkalmazottjából és legalább egy tanfolyamot végzett küllemi bírálóból álló bizottság végezheti e programban és a Törzskönyvezési szabályzatban leírtak alapján.

    1. Az STV helyszíne

      1. Üzemi

      2. Központi

        1. Abban az esetben tekinthető központinak az STV, ha az egyesület elnöksége annak minősítette.

        2. Az elnökség KSTV indítási határozata esetén a KSTV évente 2 csoportban indul.

          1. 1. csoport: december 1. és február 28. közt születettek

          2. 2. csoport: február 16. és május 16. közt születettek

          3. A KSTV indítási csoportbeosztástól az elnökség döntése alapján, a körülményeknek megfelelően el lehet térni.

        3. A központi STV-ben a törzstenyészetek és -jelöltek részvétele ajánlott.

    2. Az STV módszere

      1. Intenzív módszer:

        1. Az STV-be választás optimálisan 7-9 hónapos korban történik,.

        2. 12 hónapot betöltött bika nem indítható STV-ben.

        3. Az STV csoportban (mely minimálisan 7 növendékbika beállítását jelenti) lévő legfiatalabb és legidősebb állat közt 3 hónapnál nagyobb korkülönbség nem lehet.

        4. Az STV kizárólag az előzetesen kiadott ügyvezetési hozzájárulás birtokában indítható.

        5. A hizlalási időszak tartama 120 és 210 nap között van. Javasoljuk, hogy a tesztperiódus hossza kb. 150 nap legyen.

        6. Az STV indításakor és a befejező mérlegeléskor az egyesület képviselője jelen van, de a tenyésztési hatóság által hitelesített mérési adatokat az Egyesület a képviselőjének jelenléte nélkül is elfogadja.

        7. Az STV-ben minden hónap elteltével mérlegelést végez és az Ügyvezetéssel közli az eredményeket a végrehajtója. Az állatok 12 – 13 hónapos korában herekörméret mérés történik. A mért adatok hiányában nem kerülhet sor a vizsgálatot záró minősítésre.

        8. A teszt periódus lezárását követően, miután az állat betöltötte a 400. életnapot, minden beállított egyed küllemi bírálatra kerül. Amennyiben a bíráló bizottság különös okot talál rá (pl.: éretlen, gyenge izmoltság jó pedigrével párosulva, vagy az állat sántaságának eredete nem egyértelmű) lehetőség van a küllemi bírálat 1-2 hónapos elhalasztására. Ebben az esetben is az először kitűzött STV záráskor meghatározott indexek kerülnek a bika teljesítmény-elemző lapjára.

      2. Edző módszer:

        1. Az STV-be választás optimálisan 6-9 hónapos korban történik.

        2. Az STV csoportban lévő legfiatalabb és legidősebb állat közt 3 hónapnál nagyobb korkülönbség nem lehet.

        3. Az STV kizárólag a Tenyésztési szakbizottság döntése alapján kiadott ügyvezetési hozzájárulás birtokában indítható.

        4. A minősítést megelőző nevelési időszak tartama legalább 280-370 nap.

        5. A nevelés folyamán az állatok végig vagy a legelőn tartózkodnak, vagy természetközeli tartásmóddal kerülnek elhelyezésre; szükség szerint változhat az elhelyezésük.

        6. Az STV zárását 135 nappal megelőzően egy 90 napos intenzív hizlalási szakasz kezdődik

        7. Az STV indításakor és zárásakor, közben (60-75 naponta), de az intenzív hizlalás alatt, annak kezdetétől havonta, mérlegelést végez a vizsgálat végrehajtója. Az STV indításakor, az intenzív szakasz indításakor és a befejező mérlegeléskor az egyesület képviselője, vagy/és az NÉbiH Központ munkatársa, vagy/és az illetékes megyei Kományhivatal állattenyésztési főfelügyelője jelen van. Az állatok 12 – 13 hónapos korában herekörméret mérés történik.

        8. A tesztperiódus végén, amikor az állat betöltötte az 550. életnapot és elérte a legalább 500 kg súlyt (a két feltételnek együtt kell teljesülnie), minden beállított egyed küllemi bírálatra kerül.

      3. Az STV zárás további előfeltétele, hogy az STV során gyűjtött súly és herekörméret adatokat az ügyvezetés időben megkapja.

Az őszi és tavaszi időszakban született és STV-be állított borjak nevelési módszerének sémája “edző nevelés” esetén

  1. IVADÉKVIZSGÁLAT

Az ivadékvizsgálat elvégzésében a földművelésügyi miniszter 32/1994. (VI.28) FM rendelet az irányadó. Jelen pillanatban teljes körű ivadékvizsgálatot nem végzünk, mivel nincsenek meg a közgazdasági és tárgyi feltételei.

Az ivadékteljesítmény vizsgálat (ITV) minél pontosabb végzése érdekében az egyesületünk az NÉbiH KÖZPONT-al történt egyeztetés alapján a BREEDPLAN egyedmodellt alkalmazza a 7.1. pontban leírtak szerint.

A futtatásra alkalmas formába hozott, hiteles adatállományt lehetőség szerint évente egy alkalommal, elektronikus úton juttatjuk el Ausztráliába, Armidaleba, (Agricultural Business Ressearsh Institute; University of New England, Armidale NSW, 2351) a BREEDPLAN központba, ahol mindig a legújabb fejlesztésű programváltozaton történik meg a futtatás.

A Közgyűlés 3/2015. (III. 20.) számú határozatával elfogadta .

Az egységes szerkezetbe foglalt szöveg hiteles:

Jancsó István

elnök