Charolais Világkongresszus Kanadában

 

(Képek a FOTÓK alkönyvtárban vannak!)

 
WCC Kanada, Edmonton logójaA charolais fajtát tenyésztő országok világszervezete kétévente rendezi meg kongresszusát, melyek közül sorban a 34. a kanadai Edmontonban (Alberta tartomány) került megrendezésre 2006. november 6-12. között.  
Különös jelentőséget kapott ez a Kongresszus több oknál fogva is:  
Már négy évvel ezelőtt Mexikóban felvetettük és két éve Brazíliában véglegessé vált, hogy 2008-ban Magyarország lesz egyik rendezője a 35. Charolais Világkongresszusnak. (Részletesebben külön cikkünk foglalkozik e témával.) Ezért aztán Kanadára mi már úgy készültünk, hogy a saját kongresszusunkat reklámozni tudjuk és minél többen közvetlenül is megtapasztalhassuk a szervezés részleteit, az elvárásokat, a szokásokat és nem utolsó sorban sok új ismerőst és barátot szerezzünk, akik majd hozzánk is eljönnek. A tagországok között nagy presztízs értéke van annak, hogy melyik ország nyeri el a rendezési jogot, hiszen nagy reklámlehetőséget is jelent. Általában húsz körüli országból szoktak részt venni rajta és a nyomában világszerte sok cikk is megjelenik.  
Másik nagyon lényeges szempont is indokolta, hogy igyekezzünk minél többen eljutni Kanadába. Ez pedig a domborzati viszonyok, az évi csapadékmennyiség, a tél hossza és keménysége, az átlagos gulyaméret nagysága és a tenyésztési színvonal. Ezek alapján feltételeztük, hogy olyan tartás-, tenyésztés- és takarmányozástechnológiai elemeket láthatunk, amelyek a mi viszonyaink között is használhatóak lehetnek.  
Magyarországról 10-en érkeztünk, a küldöttségünket Bujdosó Márton (Charolais Kft. Lajosmizse), az egyesületünk elnöke vezette. Tagja volt a csoportnak Domokos Zoltán ügyvezető, Biszkupné Nánási Klára az ALTAGRA Kft. részéről, aki szerződött partnerünk a Kongresszusunk lebonyolításában, valamint Jancsó István és Papp Sándor az Abauji Charolais Zrt-ből (Léh), Dr. Osvay György és felesége a Szerencsi Mezőgazdasági Zrt-ből. Dr. Szabó Ferenc professzor a Georgikon Egyetemről, valamint Klimsa Albert és felesége (Agrobridge Kft, Recsk).  
A Kanadai Charolais Egyesület (és a húsmarha ágazat) országos megbecsülését jelzi, hogy a Kanadai Miniszterelnök a kormány nevében köszöntötte a rendezvényt, melynek megnyitóján a Mezőgazdasági Miniszter is beszédet mondott. A nemzetközi együttműködés elősegítése érdekében a kanadai mezőgazdaság és élelmiszerek nemzetközi hírének továbbvitelét támogató alapítvány támogatására tettek ígéretet a külföldi delegációk tisztségviselői számára (a támogatás akár a költségek 50%-át is elérheti)! Végül is elkelt a biztatás, mivel igencsak drágára sikerültek a részvételi díjak.  
A lehetőségek bővítését célozta az a technikai megoldás is, hogy magát a Kongresszusnak nevezett törzsprogramot elő és utótúrák övezték, ahol választható időtartamban lehetett részt venni. Megnehezítette a választást a sok és vonzó lehetőség felajánlása (Versenyek, hizlaldák, farmok, árverési csarnokok, kulturális programok). A 34. Charolais Világkongresszus törzsprogramja lényegében a „Farmfair International” nevű kiállítás és verseny rendezvényeire volt alapozva, melyet minden évben novemberben rendeznek meg Edmontonban, a Northlands nevű kiállítási és sportcentrumban. Annak érdekében, hogy az eredeti céljaink szerinti technológiai alkalmazásokat is láthassunk, az utótúra első egyhetes szakaszán is részt vettünk.  
 

A csoport programja az alábbiak szerint alakult:

 
 
Hétfő, November 6.  
Indulás Edmontonba, (Kanada, Alberta tartomány), Regisztráció, Nyitó ceremónia a Winspear Színházban  
Kedd, november 7.  
Highland Feedlots, Vegreville, Rairdan’s EXL Charolais Farm, Stettler, Edmonton, Alberta.  
Szerda, november 8.  
Northlands Parkban (Kiállítási Centrum) előadások: – Az ágazat vezető kutatói az új technológiák legfontosabb elemeiről beszéltek: Cindy Delaloye a kanadai húsminősítési rendszerről, Garner Deobald a Kanadai Charolais Egyesület teljesítményvizsgálati és genetikai értékelő programjáról, Dr. Bob Kemp a kanadai charolais fajta fejlesztésének új irányairól, Dr. Denny Crews, (Lethbridge Research Center) A nettó takarmánybevitel és a takarmányozás hatékonyságának örökítő értékéről. Merial – Igenity DNS teszt szolgálatok Géntérképezés és a DNS egyes nukleotidjai polimorfizmusainak kutatása  
Este: Sir-Vivor Charolais Show Edmonton, Alberta.  
Csütörtök, november 9.  
A Charolais Világszövetség Közgyűlése, Kanadai Nemzeti Charolais Árverés Edmonton, Alberta.  
Péntek, november 10.  
Northlands Park: Kanadai „Full French” Charolais Verseny, Kanadai Nemzeti Charolais Verseny Edmonton, Alberta.  
Szombat, november 11.  
Northlands Park: Cattleman’s Commercial Pen Show, Kereskedelmi bemutató, Farmfair International Kiállítás legjobb húsmarhájának kiválasztása, Záró ünnepség, Edmonton, Alberta.  
Vasárnap, november 12.  
Stutheit Charolais Farm megtekintése, Utazás a Jasper Nemzeti Parkba, a Kanadai Sziklás Hegységbe, Hinton, Alberta.  
Hétfő, november 13.  
Látogatás a Jasper Nemzeti Parkba, Banff Nemzeti Park, Banff, Alberta.  
Kedd, november 14.  
Harvie Ranching, Stauffer Land & Livestock, Red Deer, Alberta.  
Szerda, november 15.  
Innisfail Árverési Csarnok: Nem pedigrés tenyészállat árverés. Davis-Rairdan Embryo Transzplantációs Központ, Független tenyésztők Szolgálata Mesterséges Termékenyítő Állomása, Calgary, Alberta.  
Csütörtök, november 16.  
Látogatás a Rudiger Ranchra, Calgary közvetlen közelében, (Alberta).  
Péntek, november 17.  
Utazás Saskatoon-ba, (Saskatchewan tartomány). A Drumheller Badlands megtekintése.  
Szombat, november 18.  
Látogatás A. Sparrow Farmjára , Tenyészállat árverés, Indián rezervátum turista központja Wanaskewin, Saskatoon.  
Vasárnap, november 19.  
Perrot-Martin Charolais tenyészete, Saskatoon közelében.  
Hétfő, november 20.  
Városnézés Saskatoonban, készülődés haza.  

Közgyűlés

 
A Charolais International éves közgyűlésére november 9-én került sor. A Britek prezentációt tartottak a 2007-es Technikai Bizottsági Ülés tervezett eseményeiről. Itt a Csehek és a Szlovákok mellett mi is lehetőséget kaptunk a 2008-as Közép –Európai Kongresszusunk előkészületeiről való beszámolóra. Döntés született, hogy 2010-ben az USA, 2012-ben Nagy Britannia, 2014-ben pedig Franciaország lesz a közgyűlés házigazdája, 2009-ben Franciaország tart Technikai Bizottsági Ülést. Megválasztottuk a Charolais Világszövetség új vezetőségét: Murray Lyle, a British Charolais Society elnökel lett az elnök. Két alelnök egyike hagyományosan a Francia Charolais Tenyésztők Egyesülete elnökeként Michel Baudot lett. Nagy megtiszteltetés ért bennünket, mivel a másik alelnöknek Bujdosó Márton, a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete elnöke került megválasztásra.  
A Közgyűlés elfogadott egy ösztöndíj adományozási javaslatot, melynek neve Patrick Holleville Ösztöndíj lett. A charolais fajtával kapcsolatban készült tudományos dolgozattal egyetemi képzésben a pályázás során is részesülő hallgatók jelentkezhetnek. Olyan országokból fogadnak el pályaművet – így hazánkból is – mely aktív tagja a Charolais Világszövetségnek. A győztes munka írójának jutalma egy 1000 USD összegű ösztöndíj. Az érdeklődők további információkat a cikk szerzőjétől kaphatnak .  

Mindezek előrebocsátásával a látottak és tapasztaltak közül néhány érdekességet szeretnék kiemelni.

 
Kanadában mintegy 60-70 ezerre becsülik a fajtatiszta tehénállományt. Évente hozzávetőleg 11 ezer charolais borjút regisztrálnak. A színétől függetlenül elfogadják fajtatisztának azt, amely 31/32 arányban kimutathatóan tartalmazza a charolais vérséget. Olyan szinten különböztetik meg a teljes francia pedigrés állatokat a fajtatisztától, hogy számukra külön versenyeket is tartanak. Ennek okait a redfaktoros charolais kialakulásával kapcsolatban részletezem. A kiállított állatok és a megtekintett hét állomány áttekintésekor szembetűnő volt számunkra, hogy a tenyésztők között még mindig nem egységes a szemlélet az ideális tenyésztipus iránt. E sorok írójának lehetősége volt arra, hogy egy évvel korábban is ellátogasson az edmontoni kiállításra és sok farmra. Míg tavaly a korábbi típusszemlélet szélsőséges példáját (izomszegény, rámás) is meg lehetett találni a Farmfair International kiállításon, addig az idén eltűnt ez a típus, ugyanakkor érzékelhetően nőtt az állatokon látott izomzat mennyisége. Kifejezetten erős izomzatú nem Full-French egyedekből egész sokat lehetett látni. Az USA-ban más alkalommal tett látogatásom alapján az a véleményem, hogy az USA charolais tenyésztőinek véleménye az ideális típusról jóval egységesebb, ugyanakkor a kanadai tenyészetekben több olyan állatot találhatunk, amelyek a mi elképzeléseinkhez közelebb állnak.  

Homogén tenyészetek

 
Talán két tenyészetet emelnék ki, ahol a tenyésztési cél legszigorúbb megvalósítását láttam. Az egyik az Alberta Tartományi Charolais Egyesületi elnök, Dwain Stauffer tenyészerte, a másik A. Sparrow farmja Saskatchewan Tartományban. Mindkét helyen nagyon markánsan jelenik meg az a tenyésztési szemlélet, hogy a borjaknak nagy növekedési intenzitásúaknak kell lenniük, de csak addig a rámáig és súlyig, ameddig a vágóhidak és a fogyasztók igénylik. A hizlaldák 600 (650) kg-os súlyban vágnak. A kanadai viszonyok között ez azt jelenti, hogy a 700 kg-nál nagyobb tehenet már nem preferálják. Jellemzően decemberben, januárban elletnek. Az ellési idény többnyire 65 nap. A vemhesítést mesterséges termékenyítéssel kezdik, főleg a saját tulajdonukban levő bikák spermáját részesítik előnyben. Így is marad másfél hónap természetes fedeztetésre. A borjak igen jól fejlettek: így novemberre a kiállításon néhány bikaborjú súlya igencsak közelítette az anyjáét. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy 14-15 hónapos korban tenyésztésbe vehetők legyenek az üszők. A Stauffer tenyészet ugyanezt a típust tenyészti azzal a homogenitással és a kanadaiak közül is kiemelkedő szervezeti szilárdsággal (lábak, lábvégek, hátvonal egyenessége) amely sokkal inkább jellemző a kanadai tenyészetekre, mint a fajta őshazájára. A Sparrow farmon láttunk egy egészen nagy (80-100 db) vemhesüsző gulyát, melyben az állatok egyöntetű fejlettsége, rámája, izmoltsága és kondíciója mindnyájunkat egyaránt lenyűgözött. Amikor ezt követően megnéztük a tehéngulyát, a tehenek inkább kisebbek voltak az általunk ideálisnak tartott rámától.  

Természetesen vetődik fel a kérdés: jó irányba megy a mi szelekciós rendszerünk? Biztos, hogy nem a Kanadában látott módszer a helyes?

 
Ez a felvetés valószínűleg jól példázza azt a tényt, hogy milyen szemléletformáló hatása lehet egy-egy külföldi látogatásnak. A kérdésre is válaszolni próbálva az a véleményem, hogy nálunk a kiállításokon látottaknak valószínűleg nagyobb hatása van a végtermék-előállító tenyészetek vezetőinek tenyésztési elképzelései formálásában, mint a gazdaságilag fontos tulajdonságok tenyészértékeinek. Sajnos a húsmarha tenyészértékek (helyes) értelmezése még nem általános készség a végtermék előállítók körében, de a közvetlen összefüggések jelentőségét szintén csökkenti, hogy ma is főleg a borjúkori export értékesítés a jellemző a húsmarhatenyésztők körében. A tenyésztők közvetlen, egyedi visszajelzést nem kapnak az állataik vágási minősítéséről. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy az ivadékok fiatalabb korában is olyan intenzitású gyarapodás jellemzi az állatot, mint amennyire jól látható a növekedés tartama és a felnőtt állatokon látható izomzat a nagy rámájú tenyészállatokon. Ennek belátása azonban nem elég, a piac igényeit kell kielégítenünk, még ha nem is teljesen biztos számunkra, hogy ezzel a tenyésztési típussal fognak a leghatékonyabban termelni. Az ideális típus meghatározása természetesen ennél jóval bonyolultabb, hiszen a hőmérséklet, csapadék domborzati viszonyok, a tartási és takarmányozási költségek és lehetőségek, nem beszélve a különböző korosztályok piaci értékesítési árairól, módosítják az elvárásokat. Elképzelhető, hogy tökéletes körülmények között legnagyobb fenotípusos termelésre képes genetikai állományú állatok abban az esetben, ha az optimálistól jelentős mértékben eltérő körülmények közé kerülnek, gyengébben teljesítenek, mint azok, amelyek az optimális viszonyok között csak a középmezőnyben voltak. Ezért is lényeges, hogy lehetőség szerint olyan körülmények közül válogassuk leendő tenyészállatainkat, amilyen környezetben majd a jövőben is termelniük kell. A rögszilárdság előnyeit őseink is nagyra értékelték. A tenyészanyag import során ezért is fontos a környezettanulmány, így különösen örültünk, hogy láthattuk az EXL Charolais Farmot, ahonnan 50 embriót importáltunk néhány éve. Ugyanez az indok tette még fontosabbá a Perrot-Martin Charolais tenyészet meglátogatását, ahol azt az RPJ Eveready 403D nevű bikát tenyésztették, amelytől több száz adag szaporítóanyagot használtak fel hazánkban.  

Sir-vivor show

 
A kanadaiak körében nagy népszerűségnek örvend egy játékelemekkel is vegyített verseny, a Sir-vivor show, a Sir-vivor Szövetség versenye. Az idén mintegy 80 választott borjú versengett a végső győzelemért. A versenyre nevezők nevezési díja 750 $ (CAD). Ennek fejében biztosan kapni fognak 10-10 adag spermát a győztes bikaborjútól. A helyiek szerint ez méltányos piaci ár egy nagyra értékelt bika szaporítóanyagáért. Az állatokat korcsoportok szerint kb. tízessével felhozták a ringbe. Minden nevezett jogot szerzett a bírálatra. Egy-egy csoport első négy állatát kellett megjelölni. Minden körben minden bíráló pontozását összesítették. Az első 1, a második 2. a harmadik 3, a negyedik 4, míg a nem rangsorolt állatok egységesen 5 pontot kaptak. A legtöbb pontot kapott állatok kiestek. Nem csak az állatok, de a bírálók közül is esett ki valamennyi minden körben. A kieső bírálót sorsolással állapították meg. A továbbjutott állatok más csoportosításban újra feljöttek, amelyeket a megmaradt bírálók újra rangsoroltak. Ez így ment a végső győztes állat és az utoljára maradt bíráló kihirdetéséig. A Sir-vivor Szövetség a győztes állat tenyésztőjének 15 ezer $-t fizet. A győztes (versenyben maradt bíráló választhat a versenyre nevezett bármely állat közül, (tehát nem feltétlenül a győztes állat lesz az övé) ezt az állatot szintén 15 ezer $-ért veszi meg a Sir-vivor Szövetség a győztes számára. Ebből következően, ha a győztes állatot választja a győztes bíráló, akkor a tenyésztője összesen 30000 $-kap érte.  

Redfaktoros (vörös) charolais

 
Miközben már a francia tenyésztők is elfogadják a korábban „kiátkozott” szarvatlan változatot, addig gyakorlatilag csak Kanadában elfogadott a vörös, sőt a fekete színű charolais. Természetesen számunkra is igen érdekes volt megtudni kialakulásának a hátterét. A tudatos szelekció a világ minden táján a környezeti feltételekre (csapadék, hőmérséklet, legelő minősége, piac speciális igényei stb.) adott tenyésztői válasz a még nagyobb nyereség, a még eredményesebb gazdálkodás érdekében. Kanadában az történt, hogy a charolais típusát a ’60-as évek elejétől a szarvatlan, kevésbé izmos és egyre rámásabb irányba vitték el. Ez a tenyésztési irány túlságosan is jól sikerült, a keresett tulajdonságok fejlesztése érdekében bevitt egyéb fajták és a következetes szelekció hatására „elérték”, hogy túl sokat veszítettak a charolais fajta eredeti jó tulajdonságaiból (izomzat, gyarapodó képesség, márványozottság). Ennek az lett a következménye, hogy a vágóhidak és a hizlaldák elkezdték nem szeretni a charolais keresztezett végtermékeket, csökkent a relatív ára, az eladhatósága. A helyzet tarthatatlansága a nyolcvanas években vált nyilvánvalóvá. Az ágazati vertikum már azokat a charolais tenyésztőket is figyelmen kívül hagyta, akik végig a francia típust tenyésztették. Beivódott a kanadai köztudatba, hogy a charolais nem a legjobb fajta. Ekkor, hogy a valóban létező genetikai előnyöket a végtermék előállítók kihasználják, valamint, hogy a hizlaldák ne szenvedjenek anyagi veszteséget, kitalálták, a szín megváltoztatásával teszik felismerhetetlenné a végtermékben a charolais vérséget. A herefordból, angusból érkező homozigóta vörös (buckskin) színű, valamint a heterozigótákra jellemző mélydrapp, halvány vörös színű (tan colour) egyedek nem érik el a teljes fajtatisztának tekintett állomány 10%-át, feketéből pedig csak elvétve akad. Az ideális típus megítélésében jelentkező nagy különbségek miatt alakult ki, hogy máig külön versenyeket rendezenk a fajtatiszta és a Full-French charolaist tenyésztők. A típus megítélésében nagyon sokat közeledett a fajtatiszta tenyésztők álláspontja a kizárólag francia genetikával dolgozóékhoz, azonban hangsúlyoznunk kell e tenyésztői réteg szelekciós munkáját, ami szintén hozzájárult a különbségek csökkenéséhez. A könnyűellés, az ivari koraérés itt is hangsúlyos szelekciós szempont, az extremitásoktól mentes, moderáltan jól izmolt egyedek keresése mellett.  

Elhelyezés és takarmányozás télen

 
A mai magyar általános gyakorlathoz képest lényeges eltérés Kanadában, hogy télen kizárólag az ellés körüli napokban használnak „pajta-szerű” (fából készült és teljesen zárt) épületeket. Az elléseket télre időzítik (december, január, február), amikor teljesen általános a mínusz 30 C°. Ennek ellenére az állatok az egész télen kint vannak a szabadban – vagy a telelőkertben, vagy a téli legelőn. Az állatok az ellést követően, a borjak néhány napos korában kikerülnek a pajtából. A hőérzetet nagymértékben befolyásolja a szél sebessége. Minél hidegebbet érez az állat, annál nagyobb mennyiségű és jobb minőségű, magas energiaértékű takarmányra van szükségük. A takarmánnyal való takarékoskodás egyik általánosan elterjedt eszköze az állatok komfortérzetének szélfogó palánkokkal való javítása. Ezek 2,5-3,5 méter magas, nem teljesen szorosan egymás mellett elhelyezett deszkákból állnak. Ezek a telelőkertekben általában fixen vannak kiépítve, míg a változó elhelyezést mobil, szánon csúsztatható palánkok szolgálják. A borjak számára kb. 1,5 m mély és magas, 6-8 m hosszú három oldalról zárt, csúsztatható borjúóvókat használnak, ahová szalmáznak is. Az általunk látogatott Alberta - és különösen Saskatchewan tartományokban a klíma valójában nem kedvez a kukoricatermesztésnek, legfeljebb szilázs előállítására vállalkoznak, de jellemzően az árpaszilázst használják. Azt is csak óvatosan etetik (maximum 15-20 kg-ot naponta), mert a benne levő toxinok miatt felerősödnek a fertilitási problémák. Az elsődleges szálastakarmány a rétiszéna, amit nagyon jó minőségben tudnak előállítani, mivel a betakarítás kezdetétől a tél beálltáig jellemzően nem esik eső: a csapadék havazás formájában érkezik. A húsmarha legeltetés mellett a térségben nagyon elterjedt a kalászos gabona termesztése, ami almozáshoz és takarmányozás céljából egyaránt megfelelő mennyiségben biztosítja a szalmát. Az állatok télen a telelőkertben vagy az általunk is rendszerint használt kerítés melletti külső etetőutas megoldással, valamilyen jászolféleségből, vagy közvetlenül a beton közlekedőútra, vagy földre kiosztva kapják meg a takarmányt. Akik a téli legeltetést alkalmazzák, vagy „bundában hagyott” legelőt legeltetnek, vagy évről évre zabot vetnek a legelőszakaszok egy részébe, amit viaszérésben rendrevágnak és otthagyják a rendet télire. (Egyébként jellemző a rendről aratás módszere, amivel az energiaigényes szárítást is elkerülik.) Mivel a csapadék hó formájában érkezik, ezért igen jó minőségű, gazdag beltartalmú rendeket láttunk. A helyenként 25 cm magas hó alól kilátszottak a rendek. Az állatokat láthatóan jó kondícióban találtuk a területen. Semmi egyéb kiegészítésre nem volt szükségük, a legelőszakasz sarkában levő temperált vizű itatókból ittak. Élőmunkára csak akkor van szükség, ha túlságosan nagy hó esik, amely alatt már nem találják meg a takarmányt.  

Vendégszeretet

 
Látogatásunk során arról győződtünk meg, hogy Kanada „európai ország”, ami a vendéglátóink mentalitását, közvetlenségét, barátságát illeti. A régi ismerősök barátként üdvözöltek és olyan szinten akartak a kedvünkben járni, ami felért a magyaros vendégszeretettel. Igazából mindenkiről szót ejthetnénk, de mégis John és Rowana Rudiger farmján tett látogatást emelem ki. A Rudiger Ranch a kanadai charolais tenyésztés úttörőjének számít, 1959 óta tartanak charolaist és tenyésztői munkájuknak kifejezetten nagy az elfogadottsága. Szép koruk ellenére a kanadai Világkongresszus szervezésében igen sokat vállaltak magukra. Mindezek mellett azt emelem ki, hogy gyönyörű helyen, Calgary közvetlen közelében, a távolban a Sziklás Hegység hótól fedett csúcsaira néző házukba is beengedték a Kongresszus résztvevőit, ami feledhetetlen élményt nyújtott. Kevesek privilégiuma, hogy ilyen gyönyörű környezetben élhetik az életüket. Gyakorlatilag minden személyes tárgy a házban a charolais tenyésztéshez fűződő szeretetteljes viszonyról árulkodott. Oklevelek, kupák, plakettek, személyes emlékek, bikák festményei és szobrai ízléses elrendezésben. Aki körülnézett a házban sokat megtudhatott a charolais tenyésztés kanadai múltjából. Külön köszönetemet fejezem ki a Kanadai Charolais Egyesület elnökének, Dr. Bryan Hicksnek, Garner Daeboldnak, a 2006-os Charolais Világkongressszus elnökének és a kanadai szervezőbizottság minden tagjának azért az áldozatos munkájukért, amivel örökre emlékezetessé tették számunkra ezt az utat!  
 
Domokos Zoltán  
Ügyvezető