Beszámoló az 1988-as magyar Világkongresszusról

Charolais Világszövetség első magyarországi Világkongresszusának

szervezése 1988-ban

Írta: dr. Békési Gyula

A charolais fajta első importja után a Szikszói ÁG szakember gárdája kereste azt a lehetőséget, hogy minél közelebbi kapcsolatba kerüljön a charolais fajta megteremtőivel, a francia tenyésztőkkel.

Terveik megvalósítása érdekében a gazdaság vezetése felvette a kapcsolatot a Francia Charolais Szövetséggel. Szándékairól a fajtát illetően részletes ismertetőt adtak, meghívták a Charolais Világszövetség főtitkárát hazánkba, tekintse meg az import állományt, tájékoztasson a fajta előnyös tulajdonságairól, adjon tanácsot a fajta magyarországi tenyésztését illetően.

A meghívást a szövetség főtitkára, F.Maurice úr elfogadta és 1975-ben személyesen jelent meg a gazdaságban, ahol az import tehénállományt megtekintette, szakmai véleményt mondott róla, majd részletesen szólt a charolais fajta tulajdonságairól a francia tapasztalatokról. A tárgyalás során a szövetség munkája is napirendre került, melynek kapcsán említést tett a Charolais Világszövetségről és annak tevékenységéről. Ismertette a világszövetségbe történő felvétel lehetőségeit, majd a szakemberek kérésére ígéretet tett arra – mivel e szervezetnek ő volt a főtitkára, - javasolni fogja a gazdaság világszövetségbe való felvételét. A kapcsolatteremtés megtörtént, melyet azok a szakmai látogatások követtek, melyek feltételeit a két fél kölcsönösen teremtette meg.

A Charolais Világszövetség évente tartja és tartotta az éves közgyűlését, kongresszusát. A kialakult gyakorlat szerint a szövetség tagországai rendezik meg folyamatosan azokat, ahol a szervezet alapszabályzatának a pontjai alapján a charolais fajtát érintő szakmai, de a szervezettel kapcsolatos ügyeket is megtárgyalják.

A Szikszói ÁG a tagfelvételét követően rendszeresen képviseltette magát ezeken a közgyűléseken, ahol a résztvevők nemzetközi, szakmai tapasztalatokat szereztek, megismerték a fajta különböző típusait és a tagországok tenyésztőit. Ezeket a tapasztalatokat eredményesen lehetett hasznosítani az egyre gyarapodó magyar charolais tenyésztők és tenyészetek között.

1985- évben az USA-ban volt a szokásos éves kongresszus, ahol a résztvevő magyar küldöttség vezetője a közgyűlésnek felajánlotta, hogy Magyarország 1988- évben hajlandó megrendezni a kongresszust, amennyiben azt a közgyűlésen résztvevő tagok elfogadják.

A meghívás a tagság részére váratlan volt, de a közgyűlés igent mondott és elfogadták, hogy 1988-ban hazánk legyen a charolais világkongresszus házigazdája.

1986-ban Kanada, Calgary város adott otthont a charolais tenyésztők küldötteinek, ebben a városban tartotta meg a világszövetség a közgyűlését. A közgyűlésen megválasztották a szövetség elnökét - egy angol charolais tenyésztő személyében, - valamint az elnökhelyettest, aki Dr. Békési Gyula a Szikszói Állami Gazdaság igazgatója lett.

Az 1987-es angliai kongresszuson népes magyar küldöttség vett részt. A kongresszus időpontja úgy lett megválasztva, hogy az egybe essen a minden évben megrendezésre kerülő angliai mezőgazdasági kiállítással. Ezen a kongresszuson elnökké választották az eddig elnökhelyettesi tisztet betöltő Dr. Békési Gyulát.

Az 1988- évi charolais közgyűlés megrendezése Magyarországon, Miskolc városában történt. A kongresszus szervezését a Magyar Állattenyésztők Egyesülete (MAE) vállalta fel. A szervezőbizottságban azon gazdaságvezetők vettek részt, akik már charolais, illetve charolais keresztezett állományokkal rendelkeztek.

Tekintsünk el azoktól a szervezéssel együtt járó gondoktól, bajoktól, melyek egy ilyen rendezvény megszervezésének velejárói. A kongresszus megrendezéséhez szükséges anyagiakat szponzorálás útján megteremtették a bizottság tagjai, a szervezésnek a szakmai részét a kongresszuson résztvevő négy gazdaság: a Szikszói ÁG és a Szerencsi ÁG, valamint a Kossuth Mg. Tsz. Lajosmizse, illetve a Mezőfalvai Mezőgazdasági Kombinát vállalta.

A közgyűlésen 13 ország képviselői vettek részt, melyet a Charolais Világszövetség főtitkára: F.Maurice úr nyitott meg és vezetett le. Előadás hangzott el a magyarországi állattenyésztésről, benne a charolais szerepéről, emellett szakmai jellegű beszámolók hangzottak el a tagország képviselői részéről. Hazánk mezőgazdaságáról Dr. Papócsi László MÉM miniszter-helyettes tájékoztatta a közgyűlés résztvevőit. A magyarországi kutatási eredményeket és gyakorlati tapasztalatokat Bodó és Dohy (1988) foglalta össze (a magyar szürkével történő keresztezések, STV eredmények értékelése, típusdifferenciálás jelentősége stb.).

Az előadások elhangzása után a jelenlevő tagság képviselői megválasztották a világszövetség elnökét, Fitzgerald urat, aki Írország charolais szervezetének képviseletében volt jelen. A főtitkár úr bejelentette, hogy a következő évi közgyűlés házigazdája a Francia Charolais Szövetség lesz és az Vichyben kerül megtartásra.

A közgyűlést követően a Szikszói ÁG húsmarhatenyészetét tekintették meg a résztvevők. Bemutatásra kerültek a gazdaság charolais törzstenyészete, a keresztezett állományok, a tenyészbikák, az STV telep, valamint a tenyész utánpótlást biztosító növendék üsző állomány.

A következő napon a Szerencsi ÁG charolais tenyészetének a bemutatása szerepelt. A gazdaság több éven keresztül végzett eredményes fajtaátalakító keresztezést, melynek eredményeként nagy létszámú, magas charolais vérhányadú állomány alakult ki.

A program szerint a lajosmizsei Kossuth Mg. Tsz. bemutatója következett, ahol részben tisztavérű, részben magas vérhányadú keresztezett charolais tenyészetet tekintett meg a kongresszuson résztvevő tagság.

A szakmai bemutató a Mezőfalvai Mg-i Kombinátban folytatódott, ahol a vendégek egy magyarországi mezőgazdasági nagyüzem munkájával, termelési eredményeivel és a charolais végtermékű hízóállatokkal ismerkedhettek meg. 

A szakmai bemutatókon túl természetesen gondoskodtak a szervezők a résztevők egyéb jellegű szórakoztatásáról is. A szakmát ismertető körút lehetővé tette hazánk különböző tájainak bemutatását, hiszen a bemutató során gyakorlatilag az ország egy nagyobbik részével megismerkedhettek a résztvevők.

Gondoskodás történt a hölgyek programjáról is, akik a szakmai bemutatókon túl meglátogatták hazánk több földrajzi és kulturális nevezetességét is. A vendégek megtekintették az Aggteleki Cseppkőbarlangot, megismerkedhettek a hazai hőforrások biztosította fürdőhelyekkel. Megnézték Sárospatakot, a Tokaj hegyaljai borvidéket, ahol lehetőségük volt megkóstolni a tokaji borokat, megízlelhették a magyaros ételeket és élvezhették azt a vendéglátást, melyben részük volt a kongresszus egész ideje alatt.

A kötelező udvariasságot is figyelembe véve álljon itt szemléltetőként egy-egy, a résztvevőktől származó vélemény, melyet levélben vagy a sajtó útján vendégeink a kongresszust követően közöltek a szervezőkkel.

F.Maurice úr, a Charolais Világszövetség főtitkára levelében a következőkről szólt. A szakmai programot csodálatosnak nevezte, hangsúlyozottan szólt a bemutatott állatok kiváló minőségéről. Hangot adott annak a véleményének, hogy az egész látogatás során forró hangulat jellemezte a hivatalos fogadásokat, dicsérte azok minőségét, szervezettségét, közölte azt a reményét, hogy a charolais fajta magyarországi jövője a bemutatás alapján biztosítottnak látszik.

R.Laurisson úr, a Francia Charolais Szövetség elnöke – aki különben már a kongresszust megelőzően is többször járt hazánkban és ismerte a charolais tenyészeteket – úgy nyilatkozott, hogy „elbűvöltek azok a jól szervezett és megfelelően előkészített szakmai programok, melyekben részünk volt. Vendéglátóink tanári szinten valósították meg a résztvevők fogadását. A charolais tenyésztők nagy családjával töltöttünk el egy csodálatos hetet. Köszönet nekik!

A földgömb másik felén címmel az amerikai Charolais Country újság 1988. októberi számában jelent meg az a cikk, melyből kivonatosan az alábbiakat érdemes kiemelni. Hangsúlyozza az újságíró, hogy nem útleírást akar adni, hanem csak tényeket közöl a charolais fajta magyarországi tenyésztéséről, arról a szerepről, melyet a fajta betölt az ország szarvasmarha tenyésztésében. Hangsúlyozza, nem tudta előre, hogy milyen charolais marhát fog látni hazánkban, „amelyik egy, az európai kommunista blokkba tartozó ország”. Látta Skóciában, hogy az angolok miként honosították meg a francia charolaist, szerinte a fajta nem illene az amerikai körülmények közé. „A magyar charolais viszont igen! A magyarok fenntartanak néhány fajtatiszta gulyát az országban, ahelyett azonban, hogy ragaszkodnának kizárólagosan a francia befolyáshoz, fajtaátalakító keresztezéseket végeznek szelekcióval, mint mi, amikor a charolais az USA-ba került. Újabban Kanadából is hoztak be genetikai anyagot, azoknak a tulajdonságoknak a javítására, melyek nemesítését mi is végezzük évtizedek óta az USA-ban. Szerinte a charolais Magyarországon jól alkalmazkodik a külterjes feltételekhez. Tetszett neki, hogy a charolais bikákat nagymértékben használják végtermék-előállító keresztezéshez. A cikkben arról is szól, annak ellenére, hogy a charolais fajtának még nem volt ideje megmutatni fölényét a magyar húsmarha tenyésztésben, meggyőződése, hogy a fajta hamarosan sokkal jelentősebb helyet fog elfoglalni Magyarországon, mint jelenleg. Vajon – kérdezzük, hogy ez a jövendölés meg fog-e valósulni hazánkban?! A cikk végezetül az alábbiak szerint fejeződik be. „Mulasztást követnék el, ha nem szólnék egy szót a magyar népről. Nincs minden magyarnak két autója, jachtja, luxus hintója és légcsavar hajtású szánja. Ők nem hajszolnak nap mint nap fölösleges luxus cikkeket, sokan közülük kis falvakban élnek, ahol az utcasarkon van a vízcsap. De barátságos, vendégszerető nép. Szeretik hazájukat, és büszkék arra, ami az övék. A kommunizmus nem vett el mindent tőlük, ami értékes. Visszamennék-e szívesen még egyszer? Azonnal!!

A British Charolais Newsletter októberi száma részletesen beszámol a kongresszus eseményeiről, azzal zárva a beszámolót, hogy „a fő szempont, amely teljesen világos, a szarvasmarhatartás magas színvonala és a tenyésztői munka, mely egyaránt vonatkozik a charolais bikák minőségére, akár a fajtatiszta állományban, akár az árutermelésben használják őket.”

Végezetül a Charolais Journal három hónapi számában folytatásban jelenteti meg a résztvevő nők írását, akik természetesen nem elsősorban a szakmai dolgokról, hanem a magyaros vendéglátásról írnak elismerő sorokat.